2005.08.29. 00:00
Előkelő kisboltok a félhomályban
[caption id="" align="alignleft" width="241"] Kesztyűt, tollat, ruhát, cipőt és vésnöki szolgáltatást kínáltak a hajdani Parisi udvarban
[/caption]Házikó helyett nagyáruház
A mai Párizsi udvar két oldalát lezáró közlekedési folyósók papíron ábrázolt nyoma először egy 1711-ben készült térképen található meg. A déli részen futó Kígyó utcát a 17. század végén Vám, előtte Zsidó utcának nevezték. A mai Petőfi Sándor utca elődje Urak, Búzapiac, Koronaherczeg, Hajnóczy és Főposta név alatt szerepelt.
A két út találkozásánál álló telken a megsárgult térképek tanúsága szerint közel kétszáz évig egy belső udvaros, földszintes házikó szerénykedett.
A földdarab, mely az 1800-as évek elején a gróf Mikes család kezébe került, a város növekedésével párhuzamosan vált egyre értékesebbé. Tulajdonosai az üzleti élet pezsgését látva úgy vélték, egy, a kor követelményeinek megfelelő üzletház jól szolgálná anyagi érdekeiket. Ezért a kiegyezés után nem sokkal, az 1870-es évek elején fölépítették a Brudern-bazárt, melyben otthonra lelt az egykori Parisi udvar is.
[caption id="" align="alignleft" width="219"] A Párizsi udvar ma is népszerű célpontja a külföldi turistáknak és a fővárosi polgároknak
[/caption]Nem tetszettek nekik a tervek
Az egykori Brudern-bazárt 1906-ban vásárolta meg a Belvárosi Takarékpénztár gróf Mikes Árminnétól. A pénzintézet az épületet még ebben az esztendőben lebontatta, majd 1907 tavaszán pályázatot írt ki az itt fölépítendő új székháza tervezésére.
A kor mérnökei több művet is benyújtottak, ám a cégvezetés nem volt elégedett egyikkel sem. Így a győztes helyett maga választotta ki Schmall Henriket leendő otthona megépítésére. A neves építész olyan házat valósított meg, melynek máig csodájára járnak a fővárosiak. A nagyobbik udvar átjárószerűen kiképezve fűzi egybe a Kígyó és Petőfi Sándor utcát, valamint a Haris közt. Az idők viharait szerencsésen átvészelt impozáns öntöttvas-üveg kupolát a Haas és Somogyi Rt. készítette. Az átjáróban kialakított üzletek hamar népszerűek lettek, s egy év múlva már nem akadt szabad bolt a Párizsi udvarban. Örömmel mondható, ez az előkelőség máig megmaradt.