Hízni megyünk „wellness” címén

Hiába szól a wellness az egészségtudatos életmódról, az ilyen szolgáltatást nyújtó szállodák vendégeinek harmada többletsúllyal érkezik haza a fogyást elősegítő szolgáltatásokat nyújtó szállodákból. A teljes, illetve félpanziós ellátás gyakran készteti arra a wellnessezőket, hogy az étkezőben „erejükön felül teljesítsenek”, sőt az étellopás sem ritka, miközben a sportolási lehetőségeket csak minden tizedik vendég veszi igénybe.

Hiába van a szálláshelyek több mint harmadánál kifejezetten fogyni vágyóknak összeállított program, a vendégek körében sokkal inkább a passzív pihenés és a kikapcsolódás a népszerű – foglalták össze a Szallas.hu friss hazai felmérésében. Továbbá az is kiderült: tíz vendégből kilenc a fürdőzést, a szaunázást választja, a sportolási lehetőségeket ehhez képest közülük elenyészően kevés, átlagosan egy veszi igénybe.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] A vendégek körében sokkal inkább a passzív pihenés és kikapcsolódás a népszerű. Kevesen veszik igénybe a sport-szolgáltatásokat. FOTÓ: AS
[/caption]

A kutatás azt is kimutatta, hogy wellness-szállodákban a legtöbben félpanziós ellátást igényelnek, amit az all inclusive étkeztetés követ. A többség ugyan odafigyel arra, hogy mit eszik ilyenkor, ennek ellenére a vendégek harmada egy kiadósabb pihenés után azt tapasztalja, hogy otthon többet mutat a mérleg. Ugyanakkor nemcsak az evés, de az alkoholfogyasztás terén is kevésbé vagyunk mértéktartóak a wellness típusú kikapcsolódás idején, a vendégek közel fele ilyenkor szívesebben iszik alkoholos italokat is.

Lapunk megkérdezett pár szállásadót a megyénkből, akik megerősítették a felmérés eredményeit, sőt, több vicces esetet is megosztottak velünk.

– Teljes mértékben alá tudom támasztani ezeket az állításokat: a vendégek legkedvesebb időtöltése a fürdővízben ülni, ázni naphosszat és mindezt néha megszakítani egy kiadós étkezéssel – mondta el érdeklődésünkre az egyik egri szálloda vezetője. – Csak abban az esetben vannak kivételek, ha gyermeket is hoznak magukkal, mivel a kicsi mozgásigénye nagyobb, mint a szülőké vagy a nagyszülőké.

Hozzáteszem: a vendégek nagyon tudják, mi jár a pénzükért, és azon túl nem szívesen költenek semmire. De, ha félpanziós ellátást kérnek, csodálkoznak, ha nem bélszínt vagy libamájat szolgálunk fel, és akkor reklamálnak. Hallottam már olyat is, amikor a férj felszólította a feleségét, hogy most egyen paradicsomot, mert otthon úgysem veszik meg, mert drága. A pazarlásra másik példa, amikor az egyébként is keveset evő gyermeknek két-három felnőtt adagnyi ételt pakolnak a tányérjára, és amikor nem eszi meg, mehet az egész a szemétbe.

Elmondása szerint az is gyakori, hogy a náluk megszállók hazaviszik a törölközőt vagy a fürdőköpenyt, pedig tájékoztatják őket írásban, hogy a szoba felszerelése nincs benne az árban. A legtöbben nem tolerálják a társaikat, más szállóvendégeket: ha az egyiknek engedik, hogy kisállatot vigyen fel a szobába, a másik rosszallását fejezi ki, és megkérdezi, hogy miért. Nyári idényben általános, hogy panaszkodnak, mert nem működik a klímaberendezés nyitott ablaknál... vagy amikor az egész városban áramszünet van a vihar miatt, érdeklődnek, miért nem jó a tévé?

– Nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami mindenkinek jó, mert mindenkinek egyedi igényei vannak. Nekünk az a dolgunk, hogy a vendégeink kedvére tegyünk, de ha hiányzik az egymás iránti tolerancia, akkor ez bonyolult – foglalta össze a hotel igazgatója.

Az egyik egerszalóki pihenőhelyen is hasonló a helyzet. Mint megtudtuk, leggyakrabban péntektől vasárnapig foglalnak náluk szobát az érkezők. Ez azt jelenti – és általánosságban kijelenthető –, hogy a jövetel estéjén és az elutazás reggelén végigeszik a teljes ételkínálatot. A legdrágább alapanyagokból készült fogások természetesen mindig elfogynak. A szolgáltatások igénybevételéről annyit árultak el, hogy alig mozdulnak ki a fürdőrészlegről, s a kirándulások sem túlzottan közkedveltek.

– Azt vettük észre – emelte ki a szálló munkatársa –, hogy azok a szülők, akik a gyermeküket is magukkal hozzák, alig várják, hogy „lepattintsák” őt vagy őket, és kettesben pihenhessenek. Ilyenkor persze, főhet a fejünk, hogy milyen programot találjunk ki a lurkóknak, de ez már a mi problémánk.

Az országos kutatás vicces részletei

olt olyan vendég, aki egymaga falta fel a hattagú turnus számára kikészített reggelit, majd az utolsó kakaós csigát borravalóként az egyik alkalmazott kezébe nyomta. Egy másik helyen egy vallási alapokra helyezett vegetáriánus életmód tábor résztvevői a mértékletességről tartandó előadás előtt tüntették el az összes házi rétest a büféasztalról. A korlátlan ellátást kínáló szálláshelyek körében minden negyedik helyen naponta előfordul, hogy ha már nem fér több a vendég pocakjába, akkor bespájzol a svédasztalról. Bár a vendégek ilyenkor kerülik a feltűnést, előfordult, hogy valaki éppen az étellel telepakolt táskával esett el.

Top tíz szállodai panasz vendégektől

Egy internetes szállodakereső portál hozta a minap nyilvánosságra a tíz leggyakoribb, illetve legfurcsább panaszt. Ezek sorrendben a következők: „a lepedő túl fehér”, „a tenger túl kék”, „a jég túl hideg”, „a fürdőkád túl nagy”, „a barátnőm horkolása miatt nem tudtam aludni”, „a kutyám nem érezte jól magát a szállodában”, „a felszolgáló túl csinos volt”, „nem szerepelt marhasült a vegetáriánus menüben”, „a szállodának nem volt tengerre néző ablaka” (mindez a tengertől pont 80 kilométerre), illetve a tizedik és egyben utolsó helyen egy feldühödött, újsütetű anyós panasza áll, aki nem kapta meg a szálloda nászutas lakosztályát.