Elhunyt Hegedüsné Lóczi Borbála

Hegedüsné Lóczi Borbála 1956-ban született Jászapátin, három testvér közül a legkisebbként. Itt végezte általános, majd középiskolai tanulmányait, s ezt követően került a budapesti Testnevelési Főiskolára, ahol 1979-ben testnevelő tanári és edzői oklevelet szerzett. Ez az év fontos dátum az életében, hiszen ekkor kötött házasságot Hegedüs Gáborral, aki szintén testnevelő, s költöztek együtt Egerbe. Két gyermekük született: Gábor, aki kiváló vízilabdázó és Ági, aki szülei példáját követve a Testnevelési Egyetem hallgatója.
Hegedűsné Lóczi Borbála középiskolás kora óta aktív sportoló volt, az egyetem, majd az Eger Sportegyesület NB I-es kézilabda-csapatának volt meghatározó átlövője.

A „Közgé”-be 1980 decemberében került, s betegsége kezdetéig volt a tantestület tagja. Az itt eltöltött 29 év alatt a DSK atlétika és leány kézilabda szakosztályait irányította, a testnevelés munkaközösséget vezette. Tanítványai kiemelkedő eredményeket értek el a diákolimpiai, városi, megyei és országos versenyeken. Új sportágakat honosított meg az iskolában, mint az aerobik, a női torna, illetve a majorette. Lelkes kezdeményezője volt Egerben az úszó érettségi bevezetésének. Diákjait a mozgás szeretetére, az egészséges életmódra nevelte. Munkabírása kimeríthetetlen volt, folyamatosan képezte magát, szakvizsgázott közoktatási vezetőként, érettségi elnökként megyénk több iskolájában is megfordult.

A városi sportélet meghatározó egyéniségeként dolgozott szaktanácsadóként, szakedzőként, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének Heves megyei területi elnökeként, és az Egri Városi Sportiskolában a leány kézilabdacsapat edzőjeként.
Nehéz számba venni, hogy mi minden fűződik a nevéhez. Soha nem elégedett meg az elért eredményekkel, mindig többet akart, a jobbra törekedett. Szaktanári munkája mellett éveken át volt osztályfőnök, s ezt a feladatot is lelkesedéssel, elhivatottsággal végezte. Hallatlanul segítőkész volt, igazi jó pedagógus, kiváló kolléga és barát. Évekig volt a Pedagógus Szakszervezet helyi csoportjának vezetője, s mindig arra törekedett, hogy legjobb tudása szerint képviselje tanártársai érdekeit.
Tudtuk, hogy súlyos beteg, de bíztunk küzdeni akarásában, hogy ezt az akadályt is sikerrel tudja venni. Ebben az utolsó csatában azonban alulmaradt.

Távozásával kimondhatatlan űrt hagyott maga után. Nem rohan végig a folyosón a következő edzés, verseny időpontját egyeztetni a diákokkal, toborozni őket a futóversenyre.
Gárdonyi Géza írja a tanítókról, hogy olyan lámpások, akik minél jobban égetik önmagukat, annál jobban világítanak másokban. Hegedüsné Lóczi Borbála emléke, szellemisége így világít, így él bennünk tovább.
Az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola munkatársai, diákjai engesztelő gyászmisén december 6-án, csütörtök reggel 7 órakor a Nagyboldogasszony templomban fájó szívvel búcsúznak el tőle.

Temetéséről a család később intézkedik.