Jubilált a Kerekes Band

Az egri Kerekes Band tagjai büszkék sikereikre: két Fonogram díjukra, amivel a szakma jutalmazta meg őket, s arra, hogy minden lemezük elérte az aranylemez státuszt, sőt kettő a platinát is.  A kezdetekről és a zenekarról Fehér Zsombor, a Kerekes Band frontembere mesélt portálunknak.

– Egerből indultunk és jelenleg is itt vagyunk. Mindenképp a családi indíttatásról beszélnék, hiszen a szüleim mindketten a népművészettel foglalkoznak, s ennek köszönhetően gyerekkoromban folyton a népzenét hallgattuk otthon. Ekkor inkább lázadtunk ez ellen, s nem vállaltuk fel hogy tetszik. Persze később rájöttünk: maga a népzene egyedi dolog, s ezzel lehet lázadni. Így indult a zenekar múltja is, egyfajta lázadásként, amelyben minden tag megtalálta a maga hangszerét, mint egy önkifejező forma. Számunkra a megyeszékhely fontos, szeretjük és maximálisan érezzük a támogatást az egriek részéről, s szívből köszönjük hogy az önkormányzat támogatta az idei jubileumi turnénkat, s hogy az egriek eljöttek/eljönnek a koncertjeinkre Budapestre is. A tömegnek mindig van egy kemény egri magja, akik ott maradnak a koncert után.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Az egri közönség a budapesti kocerteken is mindig ott van a kedvenc zenekarával. Képünk az egyik egri koncerten készült. Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

– Milyen egymással a kapcsolatotok ?

– Közel 13 éve változatlan a zenekar felállása. Népzenekarként indultunk, s az utolsó tag – Kónya Csaba, a basszusgitárosunk – beszállása után lettünk igazán Kerekes Band . Előtte lépett be Csarnó Ákos, akivel szintén nyertünk egy olyan energikus, autentikus tagot, ami nagyon jól jött a zenekarnak, hiszen ekkor kezdtünk olyan zenét játszani, ami kezdett elszakadni a népzenétől. A legautentikusabb és ortodoxabb én voltam, amit még nekem is nehéz elhinni magamról. Sokáig ragaszkodtam ahhoz, hogy az eredetihez a lehető legközelebb, szinte másolva adjuk elő a népzenét és ennek megváltozásában, testvéremen, Viktoron kívül Námor Csabi  segített legtöbbet. Természetesen minden zenekari tag imádja a népzenét, de nem néptáncoltak vagy énekeltek népzenei versenyeken. Egyszerűen csak szeretnek zenélni. Csabi is ilyen volt, imádott mindenféle húros hangszert, s izgatta, hogy milyen lehet az a koboz. Úgy játszott rajta, mint egy rockgitáron. Ezeknek köszönhetően 1997-től folyamatosan közelebb kerültünk a mai Kerekes Band-hez, amely népi hangszereken játszik rock and roll-t.

– Mely visszajelzések ragadtak meg a leginkább?

– Ilyen szempontból a külföldi koncertjeink érdekesek: nem olyan emberek járnak oda, akik előtte elolvassák a néprajzi lexikon ide vonatkozó részét. Sokszor nem tudják, hogy kik vagyunk és mire számítsanak. Amikor maradnak és mulatnak a zenénkre, majd odajönnek gratulálni, az számukra valamiféle pozitív folyamat eredménye. Írországban volt egy buli, ahol például az emberek az asztalon táncoltak. Horvátországban félve mentünk fel a színpadra, mert előtte a hotelszobában belenéztünk abba, hogy ők milyen zenét hallgatnak. Igazi lagzis pop zenét adott folyamatosan a tévé. Rögtön gondoltuk: ebben az országban most biztos befürdünk. Ehhez képest egy fickó a koncert végén ősember ruhában, egy óriási, másfél méteres bunkóval szaladgált a színpad előtt. Azt gondoltam ez a bunkó biztos egy papírmasé. Egy kézzel furulyáztam, a másikkal pedig odanyúltam: na akkor megpörgetem ezt a bunkót, de majdnem lerántott a színpadról.

– Milyen volt ez a húsz év?

– Érdekes, mert ez az egész húsz év egy nagyon baráti időszak volt, hiszen egy abszolút fejlődő, organikus közösségről van szó, amelynek folyamatos része a humor. Vidám húsz év van mögöttünk. Egyes zenészek szoktak úgy köszönni: jó munkát! Mi ezen mindig meglepődünk és ledöbbenünk, hogy miként gondolhat egy zenész erre a szent ünnepre (a színpadra) úgy mint egy munkára. Ez olyan, mintha karácsonykor az asztalnál azt mondanánk egymásnak: akkor jó munkát ehhez az alkalomhoz. Számunkra ünnep, amikor színpadon lehetünk és zenélhetünk. A legnagyobb öröm, a munkánk gyümölcsének learatása, mert a zenekar nyilván nem csak abból áll, hogy fent van a színpadon és játssza a számokat. E mögött rengeteg munka van: koncertet szervezni, arra felkészülni, megírni és megtanulni a számokat.
Természetesen vannak vicces sztorik: amikor Jamaicában voltunk zenélni, a koncert végén odajött hozzám egy jamaicai őslakos és azt mondta, hogy neki azért tetszett nagyon a koncert, mert ő az előző életében egy furulyázó majom volt. A fán furulyázott több ezer évvel ezelőtt, s most ezt viszontlátta színpadon. Azt nem tudom, hogy ő most a majom részét látta bennem vagy a furulyát, de reménykedem, hogy a második részt.

Sikeres jubileum koncert Nagy Feróval

– Budapesten az A38-ba volt a jubileumi koncertünk, amelyre Nagy Ferót hívtuk meg sztárvendégnek, mert úgy gondoltuk, hogy a személyisége nagyon jól illeszkedik a zenekarhoz és nagy örömmel vállalta el ezt a feladatot. Ő a szemünkben egy olyan lázadó figura, aki tele van energiával, mégis a szövegeiben olyan értékes dolgot hozott létre, ami a mai napig aktuális. Ez a jubileumi koncert megpróbálta bemutatni a húsz évet, ahogy a népzenétől elindultunk. Ebben segítségünkre volt Barsi Csaba, aki több számban is közreműködött. Autentikus néptánc, népzenei darabok is elhangzottak, amik átvezettek a saját szerzeményeinkbe. Az mindenképp ki kell emelnünk, hogy a zenekar nem népzenei feldolgozásokkal, hanem saját szerzeményekkel jutott el ide – mesélte Fehér Zsombor.