Nagaszaki polgármestere: az atomfegyverek fenyegetésének sem vagyunk tudatában

Taue Tomihisza felszólította a kormányt, hogy írja alá és bocsássa ratifikálásra az atomfegyverkészletek betiltására vonatkozó, 2017-ben elfogadott ENSZ-egyezményt, amely még nem lépett hatályba.

„Mint ahogyan addig nem féltünk az új koronavírustól, amíg el nem kezdett terjedni a közvetlen környezetünkben, az emberiség az atomfegyverek jelentette fenyegetésnek sincs a tudatában,

mielőtt ismét bevetik őket, de akkor visszavonhatatlan bajban fogjuk találni magunkat” – mondta polgármester Nagaszaki Béke parkjában mondott beszédében.

Abe Sindzó kormányfő viszont az emlékezőkhöz – közöttük ott voltak a túlélők és az áldozatok családtagjai is – szólva nem tett említést az atomfegyver-tilalmi szerződésről.

Kazuo Ishiguro brit regényíró, aki Nagaszakiban született kilenc évvel az atomtámadás után, üzenetében azt kérte, hogy

„ne feledjük el, mennyire sérülékeny maradt a civilizációnk, és kiemelte az ”emberi élet mindenek feletti értékét„.

António Guterres ENSZ-főtitkár figyelmeztetett, hogy ”veszélyben van a nukleáris leszerelésben elért történelmi előrehaladás, miután az atomfegyverek jelentette veszélyt csökkentő, illetve ezen fegyverek felszámolására hivatott eszközök és egyezmények hálózata szétmállóban van„. Ezt az aggasztó tendenciát vissza kell fordítani – szögezte le.

A hetven ország képviselői jelenlében tartott megemlékezésen, amelyen Abe Sindzó szinte szó szerint a három nappal korábban Hirosimában elmondott beszédét ismételte meg, kijelentette, hogy a kormány továbbra is elkötelezett az atomfegyvermentes világ mellett. A nap folyamán tartott sajtóértekezletén azonban a kormányfő közölte, hogy Japán, mint az Egyesült Államok szövetségese, nem csatlakozik a 2017-es ENSZ-egyezményhez, bár ”ugyanaz a célja„.

1945. augusztus 6-án Hirosimát, három nappal később Nagaszakit érte atomtámadás. A szörnyű pusztítás nyomán Japán megadta magát: 1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette a szigetország kapitulációját. A történészek mind a mai napig vitáznak arról, hogy szükség volt-e a két atombomba ledobására. Az egyik oldal szerint igen, hiszen így sikerült megmenteni rengeteg amerikai katona életét, akik elestek volna, ha szárazföldi támadást kell indítani Japán ellen. Mások viszont azt állítják, hogy a szigetország már mindenképp közel állt a kapitulációhoz, és ez atomtámadás nélkül is bekövetkezett volna.