Hullámvasúthoz hasonlítható az Egri FC története

A labdarúgás szimpatizánsaként mondta nemrég egyik településünk polgármestere: nem érti, miért nem tudnak az illetékesek hosszabb távon elfogadható megoldást találni Eger labdarúgásának működtetésére. Írásunk nem hivatott a kérdésre választ keresni, noha lennének érveink. Tekintsünk inkább vissza vázlatosan a politikai rendszerváltást követő két évtizedre, az anyagi támasz oldaláról.

Az Eger SE széthullásával lett gazdátlan a megyeszékhelyen a labdarúgás (is). A maradék vezetés óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy életben maradjon az egri futball, melynek irányításában végül Kaló József maradt az egyetlen mindenes. Utólag összegezhető: az időközben a magyar labdarúgás legfelső szervezeti életét irányítók között is alkalmazásba került sportember szinte csodát tett az 1990-es években. Kaló tudott a privát szférából (Eger-Egertej, FC Eger Tengely-Közmű) támogatókat találni mindaddig, amíg – megszánva az áldatlan állapotot – a város vezetése is az ügy mellé állt. Rövidesen nyilván valóvá vált azonban, hogy az önkormányzat legfeljebb társ lehet, de nem száz-százalékban tulajdonos.

A millennium évében úgy érkezett szponzorként Tóth Béla, mint egy megváltó. Nem tudni, hogy azon a három millió forinton túl, amit a sorok írója előtt is meglobogtatott a gazdasági társaság alakítása idején, lapult-e még több bankó is a táskájában, az viszont biztos, mindig keddre időzítette a számlák kiegyenlítését. A hitelezők azóta a kalendáriumból is kitörölnék rendszeres csalódásaik napját. Úgy széledt szét 2002-ben egy remek csapat, hogy hírmondóként csak egy kapus maradt. Történt még egy kétségbeesett, ám jó szándékú kísérlet, de éppen az anyagi fedezet hiányában – 2003-ban – nem lehetett elkerülni a megszűnést. Két évig nem volt minőségi futball a megyeszékhelyen.

Húsz év edzői: Bánkuti Lászlótól Baranyi Miklósig

Az 1990-es évek kezdetétől napjainkig sorrendben a következők végeztek edzői munkát az egri minőségi labdarúgásban: Kiss Tibor, Bánkuti László, Varga Zoltán, Kiss Tibor, Csuhay József, Vígh Tibor, Zsidai József, Csuhay József, László István, Eich László, Szentes Lázár, Hannich Péter, Kormos Imre, Kiss Tibor, Nagy Endre, Horváth Tamás, Orlóczki Tibor, Oláh Béla, Baranyi Miklós. Nekik sem az eredmények okán főtt a fejük elsődlegesen.

A feltámadást Keller József vezényelte. Az olykor túlságosan is lelkes, így sok jót is cselekvő vállalkozó két év elteltével, ráadásul egyáltalán nem szerencsés pillanatban, fordított hátat az egri focinak. Újból minden az önkormányzatra szakadt, az anyagi támogatáson túl egy új főszponzor megtalálásának ígérete is nyomta a hivataliak vállát. A Salgótarjánból csapatostól érkező Ferenczi Béla befogadása (nem a személye miatt) nem volt szerencsés. Egy szezon elég is volt neki.

Az idő azokat igazolta, akik már a 2008/2009-es NB III-as bajnokság téli szünetében tudtak arról, hogy az UR-FA Kft. tulajdonosai – Urbán Miklós, Farkas János – is mutattak hajlandóságot, noha nem tolakodtak. Lehet, vártak még egy fél évet a sorukra. Most ők következnek. Sok sikert nekik és nekünk!
László István menedzselésével (Lengyel Lajos edzőségével) éppen tíz éve futballozott Egerben egy olyan csapat (az FC Hatvan ellen például így álltak fel: Molnár R. – Bercsényi, Vojtekovszki, Márton A., Kovács Cs. – Vígh (Katona), Javrujan (Bóta), Béres, Szamosi – Csőke, Montvai), melyet az eredményei okán szeretett meg méltán a közönség, hiszen az NB II-ben harmadiknak végzett. Jó lenne, ha minél előbb elmondhatná a fent idézett polgármester: na, végre, megtaláltak Egerben egy elfogadható megoldást.