Búcsúzik a spanyol

Rövidesen elköszön a versenyzéstől Rafael Nadal. Sejthető volt, hogy további évtizedekig már nem látjuk teniszezni a spanyol feno­mént, és néhány nappal ezelőtti bejelentése után értelmét veszti minden találgatás, hogy meddig tart pályafutása. Novemberben játssza utolsó meccseit a Davis-kupában.

Huszonkét Grand Slam-­versenyt nyert hosszú pályafutása során. Ez az adat már önmagában minden kétséget eloszlat azzal kapcsolatban, hogy tenisztörténelmi jelentőségű versenyző volt-e Nadal. Aki statisztikai alapon közelít a sporthoz, bizonyára adatok garmadájával erősítheti a meggyőződését. Alighanem többségben vannak azok, akik egyszerűen mint játékost idézik fel Rafael Nadalt. Korszakos teniszező volt, mégpedig olyan időszak jellegzetes alakja, amelyben Roger Federer és Novak Djokovic is főszereplő volt. Az a nagyszerű időszak, amelynek ők hárman voltak meghatározó alakjai, a végéhez közeledik, hiszen talán még a szerb is visszavonul egyszer.

 Számtalan nyerő ütésen keresztül vezet odáig az út, legtöbbünk számára ez a legnagyobb akadály, ami elválaszt bennünket még a mérsékelt sikerességtől is. Tehetség, szívós, kitartó munka, jó küzdőszellem, kellő önbizalom mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy Federer-osztályú teniszező lehessen valakiből. Nadal jól hasznosította a talentumát. Ennek ékes bizonyítéka, hogy játéktudásával vetekedett lenyűgöző erőnléte és robbanékonysága. A gyorsaság mindig jól jön a teniszpályán, a fáradhatatlanság pedig fél siker a hosszú meccseken. Akinek jobb az állóképessége, a mérkőzés végső fázisában fölénybe kerül fáradó ellenfelével szemben. A spanyolt szinte képtelenség volt lábbal megverni. Persze az állóképesség mellé jól jön az erős akarat: fejben és lélekben egyaránt nagyon erős sportoló Nadal. Pocakos negyvenesek-ötvenesek biztatják egymást kispályás foci közben azzal, hogy nem létezik elveszett labda. A huszonkétszeres Grand Slam-győzelem megszerzését egyebek mellett az tette lehetővé, hogy Rafa sem ismert elérhetetlen labdát. Igaz, pocakos sem volt még, és az ötventől is messze van.

Nadal esetében oktalanság lenne ki nem teljesedett pályafutásról beszélni, de az bizonyos, hogy sérülései gyakran hátráltatták. Edzője, egyben nagybátyja, Toni Nadal szerint Rafa lehetett volna a legnagyobb teniszező, ha nincsenek makacs sérülései. Hiányérzettel azért aligha kell megküzdenie a visszavonuló nagy bajnoknak.