újraírt történelem

2018.05.06. 08:25

Több százezer évvel korábban élt ember a Fülöp-szigeteken

Kőeszközöket talált egy nemzetközi régészcsoport az ország legnagyobb, legészakibb szigetén, Luzon Kalinga tartományában, eredményeiket a Nature tudományos folyóirat friss száma közölte.

Local elderly Igorot woman sorting coffee beans, Tulgao Village, near Tinglayan Town, The Cordillera Mountains, Kalinga Province, Luzon, Philippines, Southeast Asia, Asia

Forrás: AFP PHOTO

Kőeszközöket talált egy nemzetközi régészcsoport az ország legnagyobb, legészakibb szigetén, Luzon Kalinga tartományában, eredményeiket a Nature tudományos folyóirat friss száma közölte.

Az ausztrál Wollongongi Egyetem régésze, Gerrit van den Bergh vezette kutatócsoport összesen 57 kőszerszámot ásott ki, valamint egy rinocérosz majdnem teljes csontvázának maradványait, melyen egyértelmű jelek mutatják az emberi tevékenység nyomait.

A leletegyüttes 49 pattintott kőpengéből, hat, pattintáshoz szükséges magkőből és két, kalapácsfejként azonosítható kőből áll.

Sok orrszarvúcsonton fedeztek fel vágásnyomokat, valamint a jobb és bal mellső végtagcsonton kalapácsütések jeleit, melyek arra utalhatnak, hogy az ember a velőt akarta kivenni a csontból.

Az ásatáson ezen kívül az elefánttal rokon stegodon, Fülöp-szigeteki számbárszarvas, édesvízi teknős és varánusz maradványai is előkerültek.

Többféle kormeghatározási eljárással megállapították, hogy az agyagrétegben talált kövületek és kőeszközök kora 777 ezer-631 ezer év, a rinocéroszt körülbelül 700 ezer éve vágták le.

A lelet alapjaiban változtatja meg az ember Fülöp-szigeteki elterjedéséről szóló tudományos elméleteket, ugyanis az emberfélék letelepedésének eddigi legkorábbi bizonyítéka a Callao-barlang közelében talált kis lábfejcsont volt, ennek korát 67 ezer évesre becsülték.

A friss tanulmány szerzői szerint a korai emberelődök több hullámban vándoroltak be a térségbe. Van der Bergh úgy véli, a délkelet-ázsiai szigetvilágban északról dél felé haladva, az óceán áramlatait követve szóródtak szét, Luzon lehetett az egyik állomás. Végül elérték Flores szigetét, ahol a „hobbit”, vagyis az emberfélék családjának egyik kihalt faja, a floresi ember (Homo floresiensis) populációja létrejött.

Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy mivel feltételezések szerint az emberféléknek nem voltak csónakjaik, nem kerülhettek Luzonra vagy a Wallacea nevű régió más szigeteire. Azonban 2003-ban Flores indonéziai szigeten felfedezték a „hobbit” maradványait, majd később Szulavézin is találtak hasonló leleteket, amelyek arra utalnak, hogy a térségben már nagyon korán megjelentek az emberfélék. A „hobbit” ősei 700 ezer éve már Flores szigetén éltek, nagyjából abban az időben, amikor Luzonon is jelen voltak.

A Wallacea – nagyrészt indonéz szigetekből álló, Luzont és Florest is magába foglaló szigetvilág, melyet mélytengeri szorosok választanak el az ázsiai és az ausztrál szárazföldi lemeztől – állatainak elterjedése szintén azt az elméletet támasztja alá, amely szerint az emberfélék észak felől hódították meg a szigeteket.

Az északi Luzonon a legtöbb az állatfaj, akár a maiakat, akár a kihaltakat tekintjük, a déli Floresen a legszegényesebb. Ha az állatok véletlenül, a délre tartó áramlatokkal jutottak a szigetekre, akkor azt várnánk, hogy dél felé egyre kevesebb fajuk lenne, és ez is a helyzet – mondta van der Bergh.

A tudós szerint az embert sem csónakok szállították a térségbe, hanem talán hatalmas cunamik. A térségben gyakori a szökőár, bár a legnagyobbak, mint a 2004-es, évszázadonként fordulnak csak elő, a lehetőség tehát fennáll, hogy a véletlen egy óriáshullám hátán egyik szigetről a másikra szállította az emberfélék egy-egy csoportját.

Borítókép: Illusztráció

Forrás: AFP/Chirstian Kober/Robert Harding Heritage

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!