2019.04.26. 07:00
Hevesben is nagy feladat az osztatlan közös tulajdon felszámolása
Több kihívás is vár az agráriumra a következő években, fel kell készülni a vízzel való takarékosságra, s az ágazatba kell vonzani a fiatalokat.
Font Sándor a dormándi fórumon beszélt az agrárpolitika jövőjéről is Fotó: Nemes Róbert/Heves Megyei Hírlap
Font Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke volt a Dormándon tartott agrárfórum vendége. A politikust több témában is kérdeztük, így az osztatlan közös tulajdonról, vízgazdálkodásról, az Európai Unió 2021-től lehetséges közös agrárpolitikájának vitájáról.
A közel harmincéves, a kárpótlással keletkezett osztatlan közös tulajdon a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik fő gátja. Ám nem oldható meg egyszerűen, ugyanis annak érdekében, hogy egyebek közt a tulajdonhoz való jog ne sérüljön, valamint a folyamatot felgyorsítsák, illetve újraképződésüket megakadályozzák, huszonnyolc törvényt kellene megváltoztatni. Az Alaptörvényt is érintő kérdés annak meghatározása, megfosztható-e valaki a földtulajdon öröklésétől egy törvény miatt. Megjegyezte, utóbbira Németország volna a példa, ahol nem engedik szétosztva örökölni a földterületet. A hátramaradottaknak egymás közt kell rendezniük a kártalanítást.
A probléma egyébként széles kört érint, hiszen Magyarországon körülbelül két és fél millió ember rendelkezik földtulajdonnal. Az országgyűlés várhatóan ősszel foglalkozik majd az üggyel.
– Ha megoldjuk a vitát, s az alkotmányosság próbáját is kiállja, akkor következik a végrehajtás. Egy éven belül biztosan nem lehet végezni, nincs annyi földmérést végezni jogosult vállalkozó, végzett szakember és hitelesített berendezés. Ezenkívül a földhivatalok sem tudják kezelni majd a mostani létszámmal, valamint a bíróságnak is föl kell készülnie a jogorvoslatokra. A csúsztatott felosztás akár öt-hét évre is ütemezhető lesz. A metódus elfogadása után derül ki, milyen költségekkel jár majd ennek az egyszerűnek tűnő gondnak az orvoslása – mondta Font Sándor.
Az aszályos időjárás okán aktuális öntözéssel kapcsolatban kifejtette, a kormány az öntözési időszak kiterjesztéséről, az öntözési díj csökkentéséről, elengedéséről határozott. Vannak azonban területek, ahol hiába szeretnének öntözni, nincs víz a csatornákban sem. Hatalmas kihívás, hogy vizet biztosítanak annak, aki öntözni akar, nagy beruházásokat igényel. A felszín alatti vizeket tartalékolni kell, a felszín felettiekkel kell gazdálkodni, tározókba terelni és visszaadni. Évi 17 milliárd forintból előkészületeket hajtanak végre, s később vízgazdálkodási rendszert építenek ki.
Font Sándor beszélt a közös agrárpolitika jövőjéről is. A következő európai uniós költségvetési ciklust illetően nagy vita van az agráriumra fordítható pénzekről: azok mennyiségéről, illetve arról, milyen célra lehet majd igénybe venni támogatást. Magyarország például másokkal együtt elutasította, hogy szaporítóanyagként ne csak nemes szőlőfajták telepítésére, hanem vadszőlőfajtákra is járjon támogatás. Ez a kérdés le is került a napirendről.
Vitás pont például, hogy felvetődött, egy gazdaság csupán összesen évi 30 millió forintnyi európai uniós támogatást vehetne igénybe. Nagy kérdés, hogy mi lenne például az efölötti résszel: azt oda sem adnák az országnak, vagy igen, de előírnák, mire oszthatná ki? Magyarországon az 1200 hektár méret feletti gazdaságok is csak 1200 hektárig kaptak támogatást, de a visszadobott tervezet már akár 30–80 hektáros gazdaságokat is érintett volna, kiváltképp, amelyek állatokat is tartanak. Az eddig támogatott nagyüzemek tönkremennének egy hasonló megszorítás bevezetése esetén.
Szintén nem támogatnák, ha megváltozna a végrehajtási rendszer, amelyet itthon már mindenki begyakorolt. Ha ismét újat vezetnek meg, két évig megint össze-vissza történnének az igénylések, és pénztől esne el az ágazat. Font Sándor szerint 2021-ig lehetetlen volna koherens rendszert kidolgozni, s arra fölkészíteni a gazdatársadalmat.
– Amivel mindenképpen egyetértenénk, ha az eddigi támogatási mérték megmaradna. Azon azonban lehet vita, hogy elmegyünk-e az ifjú gazdák magasabb összegű támogatása felé. Ebben például maximálisan egyetértünk. Azonban az már vita tárgya, hogy minden támogatási formát, valamint kiosztási módot be kelljen-e mutatni az Uniónak. A vidékfejlesztési program 1300 milliárd forintjával kapcsolatban háromszor ment oda-vissza a tervezet, mire elfogadták, hogy a termelőket szeretnénk támogatni, nem szoft programokat tervezünk. A földalapú, az állatjóléti és az AKG-programokkal kapcsolatban ilyen kötelezettség nem volt, magunk szabtuk a feltételeket. Ezentúl azokat is be kellene mutatni, s van bennünk félelem a diszkrimináció miatt. Nem értünk egyet jogosultságok elvételével – hangsúlyozta Font Sándor.
A bizottsági elnök elmondta, a klímapolitikától függetlenül az lesz a cél, hogy hazánkban tiszta agrárkörnyezetben lehessen élelmiszert előállítani. S inkább az énekesmadarak segítsenek a kártevők irtásában, ne kelljen annyi vegyszert használni. Ezt vinnék tovább az AKG-programban. Az agrárkutatásokkal kapcsolatos kérdésre kifejtette, a teljes agrár-kutatóintézeti hálózatot átszervezték. Sajnos, a felsőfokú mezőgazdasági intézményekbe is kevesebben jelentkeznek, a kutatásban érintettek is kevesebben vannak. Szerinte izgalmassá kell tenni a mezőgazdaságot a fiatalok számára, sokszorozni kell a 2020–21-től a fiataloknak járó támogatásokat, hogy bevonzzák őket ebbe a szép világba. Ennek előfeltétele az agrárrendszer karbantartása, kell, hogy legyen pénz és humán erőforrás a kutatásokra.