„A tragédiákat csak pozitív hozzáállással lehet kibírni”

Erdélyi Gábornak adományozta idén az „Eger Kiváló Rendőre” kitüntetést Eger Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése államalapításunk ünnepén. A rendőr alezredes állományba 2001. augusztus 16-án került közalkalmazottként. A Heves Megyei Rendőrkapitányság Egri Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályára 2005-ben kérte áthelyezését. Munkája során vizsgálói, nyomozói és csoportvezetői beosztásban dolgozott, majd 2008-tól a Bűnügyi Osztály Felderítő Alosztályának vezetője lett. 2012-től a Füzesabonyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának megbízott, majd kinevezett osztályvezetőjeként tevékenykedett. 2013-tól az Egri Rendőrkapitányság kapitányságvezető-helyettese.

Méltatásából kiderült: vezetőként kimagaslóan irányítja a bűncselekmények megelőzése, megszakítása érdekében kifejtett tevékenységet, az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmények felderítését, a felderített bűncselekmények bizonyítását. Példaértékű munkakapcsolatot alakított ki Eger területén tevékenykedő társszervezetekkel, beosztottjait megfelelően irányítja, kiemelt figyelmet fordít az állomány stabilitására.

– Nyilván jólesően meglepett az elismerés. Ilyen kitüntetésre senki nem számít. Nem gondolom, hogy különlegesebb lennék, mint a társaim, kollégáim. Nem csak egy embert tudnék felsorolni, akit magam elé tennék, több embert is érdemesnek tartottam volna a díjra, de hálás vagyok a vezetőimnek, hogy engem jelöltek – mondta el kérdésünkre Erdélyi Gábor.

Megkérdeztük, hogy mindig is rendőr szeretett volna-e lenni. A válasz határozott nem volt.

– Ez érdekes dolog. Nagyapám testvére mindig azt mondta, hogy ebből a gyerekből rendőr lesz. Semmi különleges viselkedésem nem volt, s én mindig elleneztem, hogy én nem, én nem leszek. Aztán a bátyám rendőr lett, ennyi kötődésem volt a rendőrséghez, ugyanis én akkor még nem készültem erre a pályára. Majd 2001-ben a főiskola végeztével hirtelen jött gondolatként, illetve az életem is úgy alakult, hogy kellett egy biztos munkahely, amit szívesen csinálnék, ami tetszene is, és így lett, hogy a rendőrséget választottam.

Gábornak az első munkanapja eléggé emlékezetessé sikerült.

– Első napon közölték, hogy civileknek itt nincs keresnivalója, mert tévedés történt, ugyanis nem augusztus 1-jével kezdek, hanem csak 16-ával, szóval menjek már el és jöjjek vissza két hét múlva – mesélte el a mókás sztorit. – Augusztus 16-án aztán újra jelentkeztem és elkezdtem a szolgálatot. Akkor megdöbbentő volt egyébként: kiderült ugyanis, hogy mennyire máshogy látja egy civil a rendőrség munkáját és milyen belülről. A kontraszt nagyon kijött. Itt is emberek dolgoznak, ugyanazokkal a vágyakkal, szükségletekkel, problémákkal, mint máshol. Ezt látva, emberibbé vált a légkör.

A kezdetekről megtudtuk, hogy egy kis kapitányságon, Dorogon dolgozott először, ahol széles spektrumát megismerte a bűnügyi munkának, majd 2005-ben visszakerült Egerbe.

– Végig a bűnügyi vonalon maradtam. Soha nem pályáztam beosztásokra, mindig felkértek, megkértek vagy közölték velem, hogy rám gondolnak egy-egy pozícióban. Sokszor elgondolkoztam, hogy alkalmas vagyok-e rá, jó-e ez nekem, de ilyenfajta munkánál jó, ha vált néha az ember. Karrierista soha nem voltam. Úgy gondolom, hogy kollektíva kell, nem pedig karrieréhség. Az én példámból kiindulva ezzel is el lehet érni a beosztásokat. De számomra nem gond, ha visszakerülök vizsgálónak, vagy nyomozónak. Szeretem, hogy nem szakadok el a napi munkától, hogy nem egy elefántcsonttoronyba kerülök, hanem szerves része vagyok az egésznek. Ha nekik sikerük van, nekem is, s fordítva, ez a mostani díj is, a többiek sikere is – vallja Gábor, majd hozzátette: – ha ugyanis a kollégák nem végzik azzal a tisztességgel a munkájukat, ahogyan végzik, akkor rám sem figyelhetnek fel. Lehet, hogy most én voltam a hullámon a felső fodor, rajtam csillant meg a napfény, de alattam van a többi víz és nélkülük nem menne a dolog – fejtette ki álláspontját a rendőr alezredes, aki azt is hozzáfűzte: megvan még a lelkesedés is.

– Azt szoktam mondani, hogy akkor van probléma, ha nem azért jön be az ember dolgozni, hogy valami jót akarok tenni, segíteni akarok valakinek, hanem azért, hogy csak elteljen a nap. Ezt kell elkerülni, parancsnokként pedig ezt kell elkerültetni az emberekkel.

Érdeklődtünk arról is, mely bűnügyek maradtak emlékezetesek számára.

– Az első bűnügyem, az egy ittas vezetés volt. A gyanúsított egy ügyvéd volt, s majd két évig húzódott a nyomozati szak, számtalanszor átnézték, hogy mit csinálok, miért tart eddig, pedig én csak betartottam mindent. De aztán vádat emeltek és el is ítélték a gyanúsítottat – idézte fel Gábor. – Bennem maradt az az eset is, amikor az egyik sorozatfegyveres rabló közelébe kerültünk, akit aztán Egerbaktán sikerült elfogni, akkor jó érzés töltött el minket, hogy olyan ember került rendőrkézre, aki országszerte követhetett el hasonló bűncselekményeket.

– Azt vallom, hogy minden nap pozitív hozadékát kell nézni, s mi az, ami emiatt holnap jobb lehet. Tragédiákkal találkozunk, kicsikkel, nagyokkal, sokkal, s ezeket csak pozitív hozzáállással lehet bírni. Szerencsére több jó emlékem van, mint rossz. Utóbbira nem is koncentrálok – zárta szavait.

Névjegy

Név: Erdélyi Gábor

Születési adatok: 1978. május 21.

Iskolái: Egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola, Keri Eger, Jászberényi tanítóképző, rendőrtiszti főiskola

Beosztás: kapitányságvezető-helyettes

Élettársi kapcsolat, 2 gyermek édesapja

Kedvenc film: Hetedik

Kedvenc étel: anyukám féle kárpáti borzaska