2019.03.07. 20:00
Dr. Lantos Bálint: A főkapitányi tisztség volt életem legszebb időszaka
A belügyminiszter 65. születésnapja alkalmából dr. Lantos Bálint nyugalmazott r. dandártábornoknak több évtizedes kiemelkedő szolgálati tevékenysége elismeréseként Szent György Érdemjelet adományozott. Ebből az alkalomból kérdeztük megyénk ma ügyvédként praktizáló egykori rendőrfőkapitányát, Ostoros alpolgármesterét, önkormányzati képviselőt.
Dr. Lantos Bálint: Mindaz a jó és rossz, ami az élettel jár, az teszi teljessé az embert Fotó: Huszár Márk/Heves Megyei Hírlap
– Miként került a rendőri hivatás közelébe, s milyen út vezetett a főkapitányi beosztáshoz és a tábornoki rangig?
– Nem mondhatom, hogy kora gyermekkorom óta a rendőri pályára készültem. A tipikus fiatalkori lázadás vezetett oda, hogy katonai főiskolára jelentkeztem, majd egy év után átjelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskolára. Az őrmesteri rendfokozattól 24 év alatt jutottam el a dandártábornoki kinevezéshez úgy, hogy hosszabb-rövidebb ideig valamennyi rendfokozatot viseltem. Életutam Jászberény, Szeged, Budapest és Tiszafüred állomásokon át hozott ide, s Egerben immár 38 éve dolgozom. A rendőri munka igen széles spektrumát volt módom megismerni, s vezetőként azon húsz közé tartoztam a rendszerváltozás időszakában, akik a főkapitányi beosztást pályázat útján nyerték el.
– Mi volt szép a főkapitányi munkájában?
– A vezetői munkát illetően, nem tudok csodákról beszélni. Mindig adva volt a feladat, s amikor az ember minél több emberért felel, annál nehezebb a munka, ami egyben jelentős kihívásokkal jár. Életemben a legszebb időszak a főkapitányi tisztség volt. Az akkori elöljárói szlogen a „virágozzon ezer virág” volt, amelyet a mai belügyminiszter akkor még országos főkapitányként mondott nekünk.
– A főkapitányi széket az ezredfordulón az ügyvédi talárra cserélte. Hogyan alakult a karrierje?
– Tudvalévő, hogy bár minden csoda – a főkapitányi munka számomra az volt – három napig, esetemben kilenc évig tartott. A belügyi vezetés 2000-ben választás elé állított, megyek dolgozni szakértőként Budapestre, vagy az Országos Rendőr-főkapitányságra, vagy a Belügyminisztériumba. Egy barátom, látva a vívódásom, azt mondta, hogy van élet a rendőrségen kívül is. Így vettem aztán hasznát a megszerzett jogi végzettségnek és a letett szakvizsgának, s kezdtem meg előzetes koncepció és terv nélkül az ügyvédi munkámat Egerben, mondhatom, Jászberény után a második otthonomban.
– Miként lehet a rendőri múltat az ügyvédi jelennel összeegyeztetni?
– Kezdéskor jogszabályi moratórium miatt büntetőügyekben nem járhattam el. Ennek letelte után egyre több büntetőügyem lett helyben és a megyén kívül, így a fővárosban is. Amennyiben a büntető szakágnál maradunk, a válaszom az, hogy még a nyilvánvalóan bűnös embernek is jár a tisztességes védelem. A védő az, aki az igazságszolgáltatás rendszerében segítséget nyújt ahhoz, hogy a védence oldalán bemutathassa azokat a méltánylást érdemlő bizonyítékokat és érveket, amelyeket ugyanúgy Justitia mérlegébe kell tenni, mint a bűnösséget megalapozó tényeket.
– Mi volt a jobb, az előző hivatása, vagy a mostani?
– Ilyen összevetést nem tudok és nem is akarok tenni. Az biztos, hogy olyan sikereket már nem tudok elérni, mint a korábbi munkámban, ugyanakkor ügyvédként is voltak nagy élményt adó ügyeim. Közöttük van például a nemrégen jogerősen befejeződött őssejtügy. Ebben neves és nagy tapasztalatú kollégák mellett voltam az egyik védő, és sokat tanultam ebből az egy esetből is. Ugyanakkor az ügyvédi munkám eddigi legkiemelkedőbb feladata a 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófát követő állami kárenyhítési munka volt. Ebben egyszerre tudtam a régi és az új hivatásom nyújtotta tudást hasznosítani egy jó ügy érdekében.
– Ha most kezdené a pályáját, csinálna-e valamit másképp?
– Nem. Mindaz a jó és rossz, ami az élettel jár, az teszi teljessé az embert. Ugyanakkor ma is vannak céljaim, vágyaim, aktívan dolgozom, mert ez tartja életben az embert. Egy görög bölcs, Hioszi Tatiosz azt mondta: „Ki vágyai szerint él – önmaga szerint él. A vágyak láncolata maga az élet.”
A volt megyei vezető véleménye a nyitott rendőrségről
Dr. Lantos Bálint szerint a rendszerváltozás kezdeti szakaszától egy évtizeden át nyitott volt számukra a világ. Lehetőség volt nemzetközi kitekintésre is, megismerni főleg az európai rendőrségek munkáját, ahonnan a magyar leleményességgel, hazai tapasztalattal párosítva sok új dolgot adaptálhattak a korábban is jó színvonalúnak mondott rendőri-bűnüldözői munkába. Heves, több megyével együtt, innovatív volt az új szervezési és irányítási, valamint informatikai megoldások alkalmazásában. Ugyanakkor jelentős mértékben nyitottak a lakosság felé, betekintést engedtek a legzártabb dolgaikba is, miközben igyekeztek megfelelni a rendőrséggel szemben támasztott hagyományos igényeknek is. Ennek köszönhették, hogy az ország egyik legbiztonságosabb területe lett Heves megye.
