Temetőben akasztotta fel magát az ártatlanul elítélt Pusoma Dénes Ivádon

 Megyénkben a romák elleni gyilkosságok tarnabodi ága volt, hogy 2008 szeptemberében a faluban fegyveres és Molotov-koktélos támadást hajtottak végre. Utána – mint azt korábban megírtuk – három helybelit gyanúsítottak a bűntény elkövetésével. Tizenegy hónapig voltak letartóztatásban, amikor kiderült, kik is a bűnténysorozat valódi tettesei. A tarnabodiak kártalanításért pereltek, végül a kérelemben szereplőnél jóval kevesebb összeget kaptak, a hatóságoktól bocsánatkérést nem...

Csaknem három évtizede történt az a deliktum, amelynek nyomán a hazai igazságszolgáltatás számlájára az egyik leginkább elhibázott eljárás írható. Ivádon egy özvegyasszonyt 1993 tavaszán az otthonában úgy megvertek, hogy később belehalt a sérüléseibe az egri kórházban. A falu rosszát, Pusoma Dénest gyanúsították meg a bűncselekmény elkövetésével. El is ítélték hat évre, s börtönbe került. Két esztendő után derült ki, hogy más volt a tettes. Dénesnek nem ítéltek meg kártalanítást, mondván, maga is hozzájárult az elmarasztalásához. A férfi – nem tudván elviselni mindezt és a nyomorát – öngyilkosságba menekült.

Az esetről lapunknak 2008 májusában a megyei főügyészség ügyésze, dr. Konkoly-Thege László beszélt, aki a Pusoma-ügy perújítási eljárásában vett részt a vádhatóság képviseletében.

– Pusoma Dénest elítélték – magyarázta akkor az ügyész –, mert bántalmazta özv. P. J.-nét. Utóbb kiderült, hogy nem ő tette. A gyanú, a vád, az ítélet mind tévedés volt. Ám azt feltételezni, hogy a hatóságok szándékosan Dénest akarták elmarasztalni, az egyszerűen nem igaz!

Hogy mégis mi vezetett sorozatos tévedésekhez, a nyomozás, annak felügyelete, a vádemelés és az ítélkezés során? Dr. Konkoly Thege László erről a következőt közölte:

– Nem az a nyomozás feladata, hogy valakit bemártson, hanem az, hogy felderítse a bizonyítékokat, s azok alapján a valóságban történteket. Az ügyész mondja meg, milyen bizonyítékokat kell beszerezni a tényállás felderítése és ennek alapján a vádemelés érdekében. Gondoskodik arról, hogy a bizonyítékokat teljes mértékben begyűjtsék. Azokat értékelnie kell. A történtek felderítése alapvetően rendőrségi feladat, de hasznos, ha ezt az ügyésszel kölcsönösen teszik. Mindezek után lehet kimondani, hogy ami történt, az bűncselekmény volt-e, vagy sem, s ha igen, akkor a bűntény elkövetésének megalapozott gyanúja kivel szemben áll fenn.

A szakember szerint, ha a fentiek olajozottan, folyamatukban jól működnek, akkor nem következhet be olyan tévedés, mint a Pusoma-ügyben. Az ivádi eset kapcsán betartották a hatóságok az előírásokat, ám mégis tévedés történt. A Pusoma-ügy a magyar igazságszolgáltatásban kivételes példa. Három fő bizonyíték szerepelt. Dénes szagmintája a szobaszekrényben, a szembeszomszéd szemtanú elmondása és a Pusoma beismerő vallomását tartalmazó levél. Ezek alapot adtak arra a következtetésre, hogy Dénes jogtalanul ment be az idős nő lakásába, s őt bántalmazta. Az adatok mind rá mutattak. Még az is, amikor azt nyilatkozta, hogy nem alszik jól, mert álmában a nénit látja véresen a bútorok között.

Egyébként a valódi tettes Danó Alexet is kihallgatták a nyomozás során. Ő azt mondta, még a közelben sem járt. Ezt a rokonai is megerősítették, akik valójában látták, hogy Alex a véres nadrágját elégeti a kályhában. Ám akkor még alibit igazoltak neki.
Danót a rokonai egy betörés után, szabadulásért cserébe, dobták fel a fővárosban.

–  Én kezdeményeztem Dénes büntetésének a megszakítását – mutatott rá Konkoly-Thege doktor. – Én folytattam le a perújítási nyomozást is, amit a perújítási tárgyalás, majd Dénes felmentése követett. Danó végül megkapta a méltó büntetését.

Az ügyész kifejtette még, hogy azt tapasztalja, sajnos a tárgyalásokon a bíróságok sokszor túlzottan támaszkodnak a vádban foglaltakra. Véleménye szerint még akkor sem támaszkodhat csak a vádiratra a bíróság, amikor a vádlott teljes beismerésben van. Hát még, amikor tagad! Arra is kitért, hogy a Pusoma-ügyben a bíróság legfeljebb azért hibáztatható, mert sokkal erősebben kellett volna kételkednie. Lehetett volna jobb a rendőrségi nyomozás is, hatékonyabb az ügyész és a rendőrség együttműködése is, de a védelemnek is ki kellett volna használnia minden rendelkezésére álló eszközt.

Pusoma Dénest szabadon engedték. Az eljárás alatt az édesanyja meghalt, üres lakásba érkezett haza. A faluja nem fogadta vissza, munkát nem kapott. Dr. Magyar Elemér egri ügyvéd megpróbált kártérítést kiperelni az államtól. A börtön után alkalmi munkákból élt, és uzsorakölcsönöket is felvett, amelyeket a remélt kártérítésből akart visszafizetni. Ám a pert elvesztette, s 1997 augusztusában az ivádi temetőben felakasztotta magát.

A kártérítési igényt az akkor hatályos 1973. évi I. törvény egyik rendelkezésére hivatkozva utasították el, amely kimondta, nem jár kártérítés annak, aki neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. Ennek hatályon kívül helyezése érdekben dr. Magyar Elemér harcot indított, és az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést 2003-ba határozattal megsemmisítette.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Martfűn 1957 júliusában az egész országot megrázó gyilkosság történt, egy munkából este hazafelé tartó lányt öltek meg. A nyomozók arra jutottak, hogy az áldozat egy udvarlója, bizonyos Kirják János a közeledésének elutasítása miatt végzett a sértettel. A kihallgatásakor ellentmondásokba keveredett, s az anyja sem igazolta az alibijét. A hatósági emberek addig gyakoroltak nyomást rá, hogy megtört és beismerő vallomást tett. Ám 1963-tól 1967 nyaráig folytatódtak a nők elleni támadások. Öcsöd közelében a Körös folyóban találtak rá egy durván bántalmazott, megcsonkított asszony holttestére. A sértett körme alá szorult apró üvegdarabkák buktatták le az igazi kéjgyilkost, Kovács Péter tehergépkocsi-vezetőt. Kirják tizenegy évet töltött fegyházban, akit a Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélt, ám a Legfelsőbb Bíróság a büntetését életfogytiglanra enyhítette. Végül 11 év után bocsátották szabadon. A négy gyilkosságot és két sikertelen támadást beismerő Kovács Pétert első fokon a Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta a döntést. Az Elnöki Tanács Kovács kegyelmi kérvényét elutasította. A martfűi rémet 1968. december 1-jén végezték ki.

Súlyos szakmai hiba történt a 2002 májusában Móron az Erste Bank fiókjában elkövetett, Magyarország legkegyetlenebb rablógyilkosságaként számon tartott bűncselekménynek, amelynek nyolc áldozata volt. A bűnüldözők először két körözött bűnözőt gyanúsítottak meg, de nem találtak ellenük bizonyítékot. Később Hajdú Lászlót bűnsegédként, Kaiser Edét társtettesként vonták felelősségre, a mészárlással egy harmadik, ismeretlen elkövetőt gyanúsítottak. Az eljárás végén, 2004 végén  Kaisert életfogytig tartó, Hajdút 15 esztendei fegyházbüntetéssel sújtotta a Fővárosi Bíróság, az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Egy amatőr hadszíntérkutató bejelentése után 2007 februárjában Tatabányán elfogták a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót. A lakásán tartott házkutatás során előkerültek a móri bankrablásnál használt fegyverek: egy Skorpió géppisztoly és egy pisztoly. Az első kihallgatásán elismerte, hogy köze volt a móri bankrabláshoz. Társa, Weiszdorn Róbert vallomása szerint Nagy lőtte le a bank ügyfélterében tartózkodókat. A bírósági tárgyalás előtt Nagy a cellájában öngyilkos lett. Weiszdorn életfogytiglant kapott. Súlyosítás után harminc helyett 40 év múltva szabadulhat. Kaisert 2009-ben felmentették a móri bankrablás vádja alól, ám más bűntényekért 18 évre ítélték.