A védőügyvéd tollal folytatja a „harcát”

– Ügyvéd úr, kezdjük az írói munkásságával. Pusoma ­Dénes történetéből dráma és film készült. A fiaival elsőként készített Magyarországon 3D-s mozifilmet. A Cigány terroristák című drámájára most szerzett forgatási jogot Hajdú Eszter, az Ítélet Magyarországon sorozat készítője. Honnan az indíttatás?

– Írónak készültem mindig, fogalmam sincs, hogy miért a jogi pályát választottam. Nem nevezném magam írónak, de egész életemben készültem azzá lenni. Az élet érdekelt, és az, miként lehetne azt megírni. Gimnazista koromban – tévé akkor még nem volt – egy országos humorpályázat nyertese lettem. Amikor elvégeztem az egyetemet, itt volt hely Egerben az ügyészségen. Az első feleségem egri volt, így jutottam ide épp ötven éve. Évekig csak a fióknak írogattam.

– Jól tudjuk, hogy szegről-végről kollégák is vagyunk?

– Szerettem azoknak a társaságát keresni – például újságírókkal mindig jóban voltam –, akik „írástudók”. Magam is írtam a Beszélőbe, a rendszerváltozás után a miskolci kiadású Heti Hírnökbe és az Északi Extrába. Volt egy írásom, amit Gyurkó Géza, a Népújság legendás főszerkesztője le is közölt volna, ha akarom. Már az is a cigányságról szólt, mert én arról írtam.

– Negyven évet töltött el ­vádlói, majd védői szerepkörben. Ez mellékvágány lenne?

– Azt azért nem mondom. A jogi pályán lévő érdekes ügyeket úgy tekintettem, hogy ez nem más, mint anyaggyűjtés. Az írás nem más, mint „lopás­”: az ember figyeli az életet és ellopja a történeteket. Ilyen volt a Pusoma-ügy, amikor azt éreztem, valami különleges történet, amiben benne van minden, ami egyedi is, meg általános is. Attól fura ez az eset, hogy megtörtént.

– A történetből előbb dráma született Fekete fehér címmel, ami eredetileg A cigány Krisztus címet kapta. Mi lett a sorsa?

– Az akkori Index – Facebook és hasonlók még nem voltak – rakta ki, megnézték vagy hatvanezren. Akkor éreztem, hogy ebből lesz még valami. A Ragályi Elemér rendezte filmnek végül Nincs kegyelem lett a címe. A film úgy jött össze, hogy a rendező keresett meg, szeretne ebből filmet csinálni. Suha néven a drámát még napjainkban is előadták többször a fővárosi MU Színházban.

– Az írásra nyugdíjasként több ideje jut. Vannak új művek a láthatáron?

– Az Egy talicska pogácsa című darabomat be is mutatták Zircen, Zsámbékon fogják jövőre. Ez abszurd krimi-vígjáték, miközben a darab félreérthetetlenül a mai magyar valóságról szól az egyik színikritika szerint. De előre nézve: jó lenne például a közmunka ellentmondásaival is foglalkozni. Úgy, mint Moldova tette a masinisztákkal.

– Ügyvédként az Ön nevéhez a kezdetektől a cigányok védelme társult. Érte ezért vád?

– Igen, hogyne. Azt is felhozták például: miért nem védem én a szegény magyarokat, akiket a cigányok agyonvernek. De a szegény magyarokat nem általában hatszázezer cigány veri agyon, hanem egy konkrét személy. Az pedig már egy másik eset, amikor hatszázezer cigányt vetnek meg azért, mert köztük vannak kisebb és komolyabb bűnözők.

– Ön az SZDSZ küldöttjeként részt vett a rendszerváltozást előkészítő kerekasztal-tárgyalásokon. Maradt emlék erről?

– Büszkén vállalom. Az erőszak kiküszöböléséről tárgyaló albizottság tagja voltam. Jancsó Miklóssal, Kőszeg Ferenccel, Dragon Pállal, Rockenbauer Zoltánnal, Bozóki Andrással, a későbbi alkotmánybíró Holló Andrással voltam együtt. Érdekes volt, kicsit belelesni ebbe az egész folyamatba.

Sike Sándor