A hétpettyesnek is árt az egyre terjedő harlekinkatica

Olvasóink közül többen jelezték, hogy otthonaikban gyakran találkoznak a kárt okozó harlekinkaticákkal, amelyek tömegesen is előfordulnak. Korompai Tamással, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetmegőrzési Osztályának zoológus referensével beszélgettünk a faj jellemzőiről.

– Ázsia keleti részének mérsékelt éghajlatú területeiről – Japán, Korea, Mongólia, Kína, Szibéria déli része – származnak a harlekinkaticák, amelyeket Észak-Amerikába és Európába növényvédelmi céllal telepítették. Levél- és pajzstetvek elleni biológiai védekezésre akarták használni a fajt – mondta el a szakember. Megtudtuk: e példánynak nagyon gyors a szaporodása. A harlekinkatica lárvái nagyon agresszív és falánk ragadozók, egyszerűen eleszik a táplálékot más katicáktól, sőt, gyakran az őshonos katicabogarak lárváit is elfogyasztják. Ellenállóak, nagyon sokféle élőhelyen megélnek.

S hogy mi mindenre jelentenek veszélyt?

– Zavaró a jelenlétük, mivel ősszel tömegesen mennek be telelni az épületekbe – hangsúlyozta Korompai Tamás. – Gyümölcsösök megrágásával is kellemetlenséget okoznak. A borászoknak nagy problémát jelentenek: a szőlőfürtben többedmagukkal bújnak el, préseléskor az összenyomódó bogarakból kellemetlen ízanyagok, alkaloidok kerülnek a mustba. Ráadásul erőszakos terjeszkedésük révén kiszorítják a hazai katicabogárfajokat. Kevesen gondolnák, de hazánkban közel száz őshonos katicabogárfaj fordul elő.

Az első magyarországi példányt 2008-ban találták Szigetszentmiklós határában. Azóta az ország teljes területén megtalálhatóak.

– Tömeges elszaporodását szó szerint a saját bőrömön tapasztaltam 2012 őszén – tette hozzá a referens –, amikor a telkünkön százával rajzottak ezek a bogarak a ház körül. Ránk szálltak, megpróbáltak bebújni a ruhánk alá is, ami elég kellemetlen élmény még egy magamfajta rovarásznak is, én ugyanis lepkékkel foglalkozom. Annyi hozadéka talán van az elterjedésüknek, hogy a jelenség felhívta a figyelmünket arra, nem szabad a fajokat ide-oda telepítgetni a világban, mert sosem lehet előre tudni, hogyan fog viselkedni a betelepített faj az új környezetben.

A szakember közölte: megfelelő szigeteléssel megakadályozható, hogy bejussanak a lakásba. Ha már bejutottak, célszerű porszívóval összegyűjteni őket.

– A kertekből és a természetből már nem lehet őket kiirtani – tudatta a referens. – Nem érdemes vegyszerekkel próbálkozni, mert a harlekinkatica ellenállóbb a rovarölőszerekkel szemben, mint az őshonos katicafajok. Nincs más hátra, mint bízni abban, hogy a természet megoldja, amit az ember elrontott. Látok reményt a változásra, mert 2012 óta idén először a nyáron a természetben járva elég sok hétpettyes katicát láttam, harlekint viszont alig. Továbbá tavaly és az idén jóval kisebb számban rajzottak októberben a harlekinkaticák a már említett telkünkön, mint a korábbi években. Azt nem tudom, hogy ez a csökkenés tartós és országos ten­dencia lesz-e, s hogy pontosan mi az oka, de mindenesetre reménykeltő.

Főbb eltérések a két faj között

Mivel a harlekinkatica színben és mintázatban nagyon változékony faj, ezért néha nem könnyű az elkülönítés – tudtuk meg a szakembertől. – Az interneten jó képanyagot találunk mindkét fajról. A harlekinkaticának az előtorán – tévesen sokszor fejnek nevezik – két oldalt egy-egy nagy fehér, kerekded folt látható, a hétpettyes katicánál ez a folt kisebb és szögletesebb. A hétpettyes katicának a pajzsocskája mellett – ez egy kis háromszög alakú rész a szárnyfedők érintkezési vonalának az előtorral való találkozási pontjánál – kétoldalt a szárnyfedőkön mindig van egy-egy fehér folt. Továbbá piros vagy narancssárgás alapon szinte mindig hét fekete pettye van sajátos elrendeződésben, míg a harlekinkaticákon 0–19 között változik a pettyek száma, és az elrendeződésük is más – tájékoztatta lapunkat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.