A „misztikus kilenc hónap” iránti érdeklődése végigkísérte eddigi életét

A doktor Péter­vásáráról származik, de Egerben született. Méltatásában kiemelték az új eljárások iránti fogékonyságát, az önképzést. Kórházi munkáján kívül karitatív tevékenységet is végez a Magyar Református Szeretetszolgálat Önkéntes Orvoscsoportjában.

– Hogyan került az önkéntes csoportba?

– Katolikusként véletlenül kerültem a csoporttal kapcsolatba körülbelül négy éve. Világszerte­ történt ­természeti katasztrófáknál, ritkábban konfliktusos helyszíneken vethető be az önkéntes csapat. Ott, ahol a helyi egészségügy nem tudja megoldani a kialakult egészségügyi problémát. Ezen missziók, s a rendszeres felkészítő tréningek ­költségeit a szeretetszolgálat adományokból finanszírozza. Fizetést ezért nem kapunk.

– Mikor, s miért döntötte el, hogy orvos lesz?

– Biológiai érdeklődésből adódott a pályaválasztásom, ami az óvodáig nyúlik vissza. Ami először felkeltette az érdeklődésemet, az az ember reprodukciója volt a női oldalon. Ennek oka az lehet, hogy édesanyámnak egypetéjű ikertestvére van. Már óvodásként próbáltam rajzokon ábrázolni, hogyan helyezkedhet el két magzat egyazon anyaméhben. A „misztikus kilenc hónap” iránti biológiai érdeklődés végigkísérte eddigi életemet. Ez később kiterjedt az emlősállatok ­reprodukciójára is, így sokáig állatorvosnak készültem. Végül édesapám sugallatára döntöttem el, merre tovább, s nem volt kérdés, hogy szülész-nőgyógyász ­leszek.

– Melyik egyetemen végzett, mire specializálódott?

– A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán 2007-ben végeztem, ahol szülészet-nőgyógyászat szakvizsgámat 2014-ben tettem le. A gyakorlati idők alatt is a szülészet felé kacsintgattam a kötelező belgyógyászat mellett. A nyári gyakorlatokat Pécsett, Szegeden, Budapesten, s Egerben töltöttem, ezeket csoporttársaimmal többnyire nyaralással kötöttük egybe.

– Miért pont Egert választotta munkahelyének?

– A diploma megszerzése utáni sikeres rendszerbelépésnek köszönhetően 2007 óta dolgozom a Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet szülészet-nőgyógyászati osztályán. Itt születtem, a családom a megyeszékhely szomszédságában él, így nem volt kérdés, hogy hazai pályán kezdjem el a szakmai éveimet.

– Milyen különleges esettel találkozott az elmúlt 11 évben?

– Ez idő alatt sok mindennel találkozik az ember, de mindennel soha. Ebben a szakmában számítanak az évek, a tapasztalat, fontos, hogy alázattal tekintsünk hivatásunkra. Szélsőséges esetként kiemelnék egy gyógyszerre való túlérzékenységet, melynek sürgősségi császármetszés lett a vége, s az anyáért is küzdenünk kellett. A ­szövettani vizsgálatok eredménye azt mutatta, egy másik, ritka körülmény megléte miatt adott esetben a szülés folyamata méheltávolításba torkollott volna. Ebből később esettanulmányként előadást tartottam.

– Mennyire megterhelőek lelkileg ezek az esetek?

– Hangsúlyos ez az aspektusa a munkánknak, hiszen a szülészeten alapvetően egészséges, többnyire fiatal nőkkel dolgozunk, akik életük örömteli szakaszát élik meg. Ezt próbáljuk zavartalanná tenni, minél több örömöt hagyni benne, s maximális biztonságra törekedve kísérjük a várandósság, s a szülés fokozott rizikójú, de természetes folyamatát. Maximálisan biztonságosnak kell lennie a tevékenységünknek, hiszen bármilyen kudarc hatványozottan nyomot hagy bennük, s bennünk is. Egy anyai, magzati veszteség megrázza az embert. Ezek szerencsére ma már nagyon ritka esetek, de spontán vetélésre, mesterséges megtermékenyítés utáni terhességek sikertelenségére évekig szomorúan emlékezünk. Persze, részesei vagyunk az örömteli végkifejletnek is, ezeket együtt éljük át a kismamákkal. Nőgyógyászati vonalon a rosszindulatú daganatok sajnos jelentős részét teszik ki a munkánknak, ott nehéz elvonatkoztatni a lelki aspektusoktól. Változó, ki, mennyire tudja ezeket helyesen kezelni, ösztönösen, vagy tanult stratégiákkal nem túl mélyre engedni az érzéseket. Nekem ez nem erős oldalam. A talán túlfejlett empatikus készségem segíti ugyan a munkámat, például egy szülés kísérésekor, de ezáltal kimerítőbbé is válik, így tudatosan kell törekednem arra, hogy megtaláljam az arany középutat.