Jó szobafestőt éppúgy nehéz találni, mint villanyszerelőt vagy ácsot

Ha manapság valaki szeretné kifestetni a lakását, bármilyen helyiségét, annak a neve alighanem bekerül valamelyik mesterember előjegyzési naptárjába. Ezt követően akár hónapokon át várakoznia kell, ha csak idő közben nem talál más megoldást a munka elvégzésére – esetenként a tevékenység színvonalát is negatívan érintő kompromisszum árán. De ugyanez a helyzet más szakmák szempontjából is: víz- és központifűtés-szerelőt, asztalost, sőt, a háztartások mindennapi gond nélküli működéséhez elengedhetetlen villanyszerelőt vagy lakatost, netán gázszerelőt sem könnyű manapság találni.

Hasonló a helyzet az autószerelőkkel is; ez a foglalkozás pár évtizeddel ezelőtt még az elit kategóriába tartozott, a szakmunkásképző iskoláknak többszörös túljelentkezés miatt kellett elutasítaniuk az érdeklődő fiatalok jelentős részét.

Kényszerűségből profilt váltottak a képzőhelyek

Egyes előrejelzések szerint a közeljövőben a munkaerőhiány további ­súlyosbodására lehet számítani. Ennek a szakértők véleménye szerint több oka lehet, így például az, hogy folyamatosan csökken a munkaképes korú népesség, de az is, hogy sok fiatal külföldön próbál szerencsét. Nem beszélve arról, hogy számos betöltendő állás pedig speciális szakismeretet igényel.

Az sem mellékes körülmény, hogy az ifjúság szakmákra való kitanítását biztosító intézmények jelentős hányada az elmúlt időszakban profilt váltott, így próbálva alkalmazkodni az aktuális kihívásokhoz. Jó példa erre a selypi Március 15. Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, amely a megalapításakor, még 1949-ben vájárképzésre szakosodott.

Később az ide járók leginkább bányagépszerelői és fémipari szakmákat sajátíthattak el – ezek azután évtizedekig működtek –, ám a rendszerváltozás körüli időkben már elsősorban az iskola megmaradása volt a tét. Akkoriban ugyanis számos üzem megszűnt vagy átalakult, a vállalkozások, cégek „kivonultak” a szakképzésből, a végzősöknek pedig elhelyezkedési nehézségekkel kellett szembenézniük.

A rendészettől az éttermi felszolgálásig

Az oktatási intézménynek éppen ezért lépnie kellett, mivel az országos trendhez hasonlóan a klasszikus szakmák tanulóinak a létszáma ezen a helyen is folyamatosan csökkent.

Léptek is. Az iskola honlapja szerint napjainkban már egyebek között rendészeti, bányaművelői, pedagógiai, szobafestő-mázolói, eladói ismereteket is okítanak a patinás falak között, de cukrászok, pincérek és szakácsok is az itteni elméleti, valamint a jól megszervezett gyakorlati képzés keretében sajátíthatják el leendő foglalkozásuk legfőbb alapismereteit. A változtatás eredményei az elkövetkező esztendőkben igazolódnak.

Csúcstechnológia és a mézeskalács

Az 1890-ben iparos iskolának alapított hatvani, mai elnevezésével Damjanich János Szakgimnázium, ­Szakközépiskola és Kollégium megyénk legnagyobb, ezer feletti tanulólétszámmal működő középfokú oktatási intézménye. A szocia­lizmus időszakában itt is főként fémipari képzés zajlott, napjainkban pedig többek között informatikai és közlekedési szakközépiskolai, high-tech (csúcstechnológiai) szakmai képzések, mechatronikai­technikus-, termelésirányítási-logisztikai szakirányú, valamint gépipari mérnökasszisztens képzések kerültek a középpontba. A kínálatban szerepel ugyan autó- és autóvillamossági szerelők oktatása és sok más OKJ-s szakma is a péktől a burkolón át a férfiszabóig és a mézeskalács-készítőig, de a jelek szerint ezek sem orvosolják teljesen a szolgáltató szférában meglévő, már-már akut munkaerőhiányt. És akkor még a nagyobb cégek hasonló gondjairól még nem is beszéltünk.