Ismét láthatják a bélapátfalviak az egykori cementgyár kedvelt gőzmozdonyát

A ­Bélapátfalvi Cementgyár vasútállomás mellett állítják ki az egykor ott szolgálatot teljesítő gőzmozdonyt. Ferencz Péter polgármester elmondta, a Kacsa becenevű gőzöst, melyet a régi cementgyáriak jól ismertek, szeretnék kicsinosítani, s egy szép park közepén fog állni.

Bélapátfalván ugyanis megkezdődött a Zöld város projekt kivitelezése. Ebben megújul egyebek között a művelődési ház előtti tér, az említett vasútállomás környezete is fás, virágos parkot kap, s a belvárost is megnövelik. Egy park a lakótelepet, Bélapátfalva legsűrűbben lakott területét köti össze a városközponttal, a centrumban pedig egy főtér jön létre.

Az április végén a végleges helyére került gőzmozdonyról Bársony Béla helytörténész árult el adatokat Boros Péter, Krizsán Sándor és Vízi András gyűjtése alapján. A 377,265 pályaszámú mozdonyt 1895-ben gyártotta a MÁV Gépgyár, s abban az esztendőben, december 7-én állt forgalomba. Kalandos utat járt be működése során, hiszen 1902-ben Zágrábba, 1909-ben Varasdra került, 1940-től Kisújszálláson, majd 1945-től Miskolcon teljesített szolgálatot. Megjárta Bánrévét is, mielőtt új kazánt kapott, s 1961-ben elkezdte egri kalandját.

A Bélapátfalvi Cementgyár 1968 szeptemberében vásárolta meg az államvasúttól, a gőzös azt követően a régi üzemben tolatómozdonyként működött. A régi cementgyár 1979-es leállásával a mozdony pályafutása is végére ért. Előbb a vasútállomás csonkavágányán, majd az új cementgyár előtti irodaháznál állították ki a Molnár Gyula és Molnár Imre segítségével felújított járművet.

A megszűnő cementgyártól a MÁV MTM 2001-ben vásárolta meg a mozdonyt, amelyet felújítás után Miskolcon, a Tiszai­ pályaudvar környékén állítottak ki.

Bársony Béla elárulta, a mozdony 2011-ben került újra a városba, amikor a Bárdos Péter elnökölte Bélapátfalvi Városvédő Egyesület kezdeményezésére a Bélkő Nonprofit Kft. megvásárolta kétmillió forintért. (Bárdos Péternek szívügye a dolog, anyagilag is hozzájárult a szállításhoz.) A korabeli híradások szerint már 2010-ben is próbálták megszerezni az egykori MÁV-vállalat felszámolójától, de akkor volt rá másik jelentkező is, ám azzal nem jött össze az üzlet. Mivel a kiállítására kiszemelt terület magántulajdonban volt, így a mozdony a nagyközönség számára nem volt látható, a szállítását végző helyi vállalkozó, Berecz István telephelyén várta sorsának jobbra fordulását.

A több mint százhúsz esztendős gőzmozdonyról hiányzik néhány dolog, de néhánnyal ki is egészült az idők folyamán. Az aktív évek befejeződésével, a „nyugdíjas évek” kezdetén még üzemképes állapotban volt a monstrum Bélapátfalván. A visszaemlékezések szerint már akkor számos alkatrész eltűnt róla, így ma már nem tudna újból közlekedni.

Mellékvonalakra szánták a 377-est, iparvasutak bevált masinája volt

A MÁV XII. osztályúnak, 1911-től pedig 377 sorozatúnak nevezett mozdonyai a magyar vasúti mellékvonalak, magán- és iparvasutak legáltalánosabban elterjedt, sok száz darabot számláló, úgynevezett szertartályos gőzmozdonyai voltak.

Mindenfajta vontatási feladatot jól elláttak. ­Különböző Monarchia-beli gyárak (Budapest, Bécsújhely, Linz, Arad) építették a XIX. század utolsó tizenöt évében. Szerepet kapott az I. világháborúban is. Nagy példányszámának köszönhetően még a második világháború utáni évtizedekben is jó néhány darab működött különböző ipari üzemekben.

Az 1919-ben meglévő 828 ilyen mozdonyból majdnem száz darab került Jugoszláviába, onnan pedig az 1940-es években tíz került vissza hazánkba. (Forrás: Wikipédia.)