2019.06.28. 07:00
Nemcsak a vadak okoznak kárt, a gazdák is
Főként a mezőgazdasági termelők, de újabban a kiskerttulajdonosok is gyakran panaszkodnak a vadak által okozott kárra. A tájegységi fővadász szerint a vonatkozó törvény pontosan meghatározza, mi tekinthető vadkárnak, s kitől és mikor követelhető kártérítés. Ugyanakkor a vadakban is keletkezhet kár.
Különösen az erdőrészekhez közeli földek, ingatlanok tulajdonosai azok, akik elég gyakran találkoznak a vad okozta károkkal. A vadkárokról az Agrárminisztérium dolgozója, a Bükki tájegység fővadásza, Csirke László a Heolnak azt mondta: Heves megyében az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint a 2017/2018-as vadászati évben a kifizetett mezőgazdasági vadkár mértéke 16 millió 987 ezer forint volt. Ezzel a 19 megyéből Heves a 15. helyen áll, azaz nem jelentős felénk a mezőgazdasági vadkár az országos átlaghoz viszonyítva. Az erdei vadkár mértéke viszont meghaladta a 12 millió forintot, amivel a második helyet foglalja el a megye. A magyarázat pedig: a többi megyéhez képest magasabb az erdősültség, illetve a megye vadászterületének kétharmada nagyvadas jellegű.
– Fontos megemlíteni, hogy a jogszabály rendelkezik a vad elpusztításával okozott kárról is. E szerint, aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni – mondta a tájegységi fővadász.
A szakember közölte, hogy a vadászatra jogosult köteles a hatóság által jóváhagyott éves vadgazdálkodási terv gímszarvasra, dámszarvasra, őzre, muflonra és vaddisznóra vonatkozó részét teljesíteni. Fokozott vadkárveszély esetén a vad riasztásáról gondoskodni kell, valamint a veszélyeztetett területre megfelelő számú és típusú, a vadkár elhárítását szolgáló vadgazdálkodási berendezést elhelyezni.
A fővadász tájékoztatása szerint, ha a vadkár megelőzése másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával egyeztetve ideiglenes villanypásztort kell telepíteni. Ennek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a föld használója közösen gondoskodik. Kötelezettségei vannak a földhasználónak is a vadkárok, valamint a vadban okozott károk csökkentésében. Ennek érdekében közvetlenül az erdősült terület mellett található, mezőgazdasági tábla esetén gondoskodnia kell arról, hogy az erdő szélétől legalább öt méter szélességben olyan mezőgazdasági kultúrát telepítsenek, amely magassága alapján lehetővé teszi az erdőből kivágó vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát. Ezenfelül apróvadas vadászterületen a védett és vadászható állatok érdekében a kaszáláskor vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt köteles használni.
A jogszabályok alkalmazása gyakran azért ütközik akadályba, mert a földhasználó legtöbbször nincs tisztában a törvényben előírt kötelezettségeivel. Márpedig, ha a rá vonatkozó szabályozást nem tartja be, akkor nem jogosult vadkártérítésre. – Az elmúlt években az átalakult mezőgazdasági birtokszerkezet hatására megnőtt a gazdák „vadkárérzékenysége”. Amíg korábban a vadászatra jogosult legtöbb esetben meg tudott egyezni a gazdálkodóval és a keletkezett vadkárt vadhússal, vagy vadászati lehetőséggel tudta kompenzálni, addigra ma már szinte csak az anyagi ellenszolgáltatást fogadják el – jegyezte meg a tájegységi fővadász.
A szakember szerint az is probléma, hogy kevesebb szó esik a gazdálkodók által a vadban okozott kárról. Ezt az apróvadakat és az őz szaporulatát érinti leginkább. Ezen fajok fiatal egyedeit lekaszálják a nagy sebességű és munkaszélességű fűkaszák, komoly kárt okozva ezzel a gazdálkodónak.
A vadkár törvényi meghatározása
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény és ennek a végrehajtására kiadott rendelet egyértelműen szabályozza a vadkár fogalmát, a vadkárfelmérés és a vadkártérítés menetét. Ezek szerint vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot meghaladó része. A törvény kimondja: a vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal gazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.