2019.07.24. 07:00
Önkéntesek gyűjtenek a kerecsendi táborra egy egész esztendőn keresztül
Idén több mint száz mélyszegénységben élő roma gyermeknek szerveztek élményekkel teli egyhetes tábort a Világítani Fogok Egyesület fiatal önkéntesei s az önzetlen helyi segítők. Harminc fiatal érkezett az ország minden pontjáról, hogy tanítsanak és tanuljanak legfontosabb kincseinkről, az együttérzésről, a szolidaritásról, a szeretetről.
Nyugalom, biztonság, önfeledtség. Beküldött fotó
Fotó: TAMAS FARBAKY
Csütörtök reggel hét óra. Az általános iskola étkezdéjében négy-öt felnőtt szorgoskodik. Készül a reggeli. Háromszáz darab zsíros és vajas kenyér paprikával, paradicsommal, teával, málnaszörppel. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak önkéntesnek a Világítani Fogok Egyesület tagjai. Konyhai kisegítőként pottyantam a tábor életébe, és egy nap alatt is rengeteget láttam, tanultam. Kenjük a kenyereket, s közben arról beszélgetünk, hogy a múlt vasárnap kezdődött, immár 28. alkalommal megszervezett idei tábor sok szempontból különleges.
Ezúttal harminc önkéntes fiatal csatlakozott az ország minden pontjáról. Lelkesen és felkészülten érkeztek. Többhetes közös ötletelés előzte meg a szervezést és lebonyolítást. Ez a hét most a kincskeresésről szól. Kincset keresni magunkban, egymásban és a világban. Az ötletelés mellett komoly gyűjtésbe is kezdtek az önkéntesek. A jó ügyekért.hu oldalon az elmúlt hónapokban közel kétmillió forint gyűlt össze a céljaikat támogatandó, egész pontosan azért, hogy a helyi roma gyerekek rendszeresen, ingyen juthassanak hozzá a közös táborozás élményéhez. Minden évszakban akad egy hosszú hétvége erre, de a fő kaland a nyári egyhetes együttlét. Az önkéntesek által összegyűjtött pénz, háromszázezer forint, amely az idei Jószolgálati díjért járt, egy sikeres tescós pályázatra nyert összeg, ezek mind azt a célt szolgálják, hogy az ilyen alkalmakkor a gyerekek ingyen jussanak hozzá tápláló ételhez, számos játékos önfejlesztő programhoz, kirándulásokhoz, nagy kalandokhoz, ingyenes színházi előadás részesei lehessenek.
A reggeli nyolcra kész, fél kilenctől gyülekeznek a gyerkőcök is. Minden gyermekért az önkéntesek indulnak a falu három roma szegregátumába. Kézen fogva, énekelve, nevetgélve érkeznek, majd a templomkertben együtt hangolódnak rá a napra. A reggelit már a különböző korcsoportokban, hat érdekes állomáson majszolják. Miután mindenki megtalálja a saját csapatát, indulhatnak a műhelymunkák. Ebben az évben a gyerekek szakemberekkel zsonglőrködnek, kézműveskednek, fotóznak, színészkednek és zenélnek, a legkisebbek pedig a Biztos Kezdet Gyerekházban vendégeskednek.
Fél tíztől a főzőcsapat zöldséget hámoz és szeletel, gyümölcsöket aprít. A csipetkés zöldborsóleves és pudinggal megbolondított gyümölcsszósz két nagy üstben készül a szabadban. Van munka bőven. Százötven emberre főzni és időben tálalni nem egyszerű dolog, de az évek óta itt szorgoskodó főzőasszonyok rutinosak. Néhányan a hajnalig tartó munkából, másfél óra alvás után láttak neki a közös feladatnak.
Rotyog a leves, készül a szósz. Ekkor van egy kis idő az aznapi társszervezővel, Balogh Áronnal szót váltani. A fiatal környezetmérnök, tavaly látta a Világítani Fogok Egyesületről forgatott kis filmet, majd az azt követő kerekasztal-beszélgetés során került képbe az egyesület tevékenységével. Azt mondja, hónapok óta részt vesz a közösség munkájában. Amikor először jelent meg Kerecsenden, lenyűgözte az a feltétel nélküli bizalom és a szeretet, ami a szülők és gyerekek részéről megnyilvánul. – Elindultam idegenként a gyerekekért a családokhoz, s mindenütt szeretettel fogadtak, a gyerekek megöleltek, megfogták a kezem és indulhattunk. Számomra elképesztő és rendkívül tanulságos az a spontaneitás és nyitottság, amit itt megtapasztalok – mondja.
Fontos ügynek érzik, ezért áldoznak rá
Elekné Román Katalin, a helyi egyházközség vezetője közel negyed százada gondolta úgy, érdemes lenne a helyben élő fiataloknak olyan programokat szervezni, ahol megismerhetik, megszerethetik egymást, a szegény sorban tengődő, roma családoknak olyan élményeket nyújtani, ami segíti az összetartozásukat, a beilleszkedésüket. Az elmúlt pár évben feledhetetlen pillanatokat éltek meg az alkalmi táborozók, s aki egyszer megfordult e közösségben, az szinte biztosan „megfertőződött” a jóval, s mindig visszavágyik. Év közben az önkéntesek – köztük sok egyetemista, szociális téren munkálkodó szakember, színész, zsonglőr, művész – rendszeresen találkoznak Budapesten, hogy kidolgozzák a táborok tematikáját. Számukra fontos ügyről lévén szó, az anyagiak előteremtésén is rengeteget fáradoznak.