2019.08.28. 07:00
Egyre csak bővülnek a szihalmi Tár-Ház funkciói
Hét éve három magánszemély, Farkas Ildikó, dr. Joó Csaba és Márkus János elhatározta, hogy az összegyűlt magángyűjteményeiknek méltó kiállítóhelyet keresnek. Tökéletes lehetőségnek ígérkezett az egykori káptalani magtár épülete. Így jött létre a Magyar-Tár-Ház Interaktív Élményközpont, melynek igazgatóját, Márkus Jánost kérdeztük.
Fotó: Huszar Mark
– A Tár-Ház létrehozásának gondolata milyen indíttatásból merült fel?
– Amikor helyet kerestünk a magángyűjteményeinknek, szerencsénk is volt, mert törekvésünkkel szinte egy időben megjelent az Észak-Magyarországi Regionális Területfejlesztési Ügynökség turisztikai attrakciók létrehozását támogató pályázata. A pályamunka pozitív bírálatot kapott és így alakult ki 2017-re a Magyar-Tár-Ház Interaktív Élményközpont. A fő cél a Kárpát-medencei magyarság szellemi, tárgyi, kulturális, népi értékeinek bemutatása.
– Mi volt a Tár-Ház felépítésnek a koncepciója?
– A bemutatótér interaktív formában tárja a látogatók elé a múlt egy-egy darabját. A koncepció elemei voltak, hogy a Kárpát-medence nagy tájait bejárhassák a látogatók a népviseletek és egyéb kiállítási tárgyak, használati eszközök segítségével. Bemutatjuk az egykori kismesterségek műhelyeit, szerszámait, gépeit. A tárlat része egyes népviseletek felpróbálása, a régi szerszámok és eszközök kipróbálása, a modern technika segítségével autentikus számítógépes ügyességi és képességfejlesztő játékok sora. A másik fő cél katolikus ünnepekhez köthető rendezvények szervezése: húsvét, pünkösd, advent, hagyományőrzők találkozója, illetve tematikusoké, mint a lovasversenyek, tűzoltó- és rendőrtalálkozók, gyereknap.
– Beváltotta-e az intézmény azokat az elképzeléseket, amelyekkel útjára indították?
– Teljes mértékben. Az elképzelt funkciók betöltik a szerepüket és egyre nagyobb hírnevet, népszerűséget hoznak számunkra. Az egyetlen probléma – a kulturális intézmények mindegyikéhez hasonlóan – a fenntartási költségek előteremtése. Ehhez kapunk önkormányzati támogatásokat, pályázati pénzeket és magántőkét is bevonunk. A pályázatok segítségével fejlesztünk. Például rendezvénypajta építését tervezzük, konferenciákat szervezünk.
– Mik a leggyakrabban jelentkező nehézségei napjainkban egy egyre ismertebb és több funkciót is vállaló intézmény irányításának?
– Mint minden intézmény, mi is küzdünk problémákkal, mint a finanszírozás hiánya, átmeneti pénzügyi gondok, de igyekszünk ezeket orvosolni a támogatóink segítségével. A munkát megkönnyíti, hogy a civil szervezetek többségével ellentétben számos eszközzel, géppel, gépjárművel, infrastrukturális lehetőséggel rendelkezünk. Az ismertség növekedése is újabb kihívások elé állít bennünket, de igyekszünk megfelelő partnerek lenni minden együttműködő számára.
– Milyen különlegességekre hívná fel olvasóink figyelmét?
– Egyedi kiállításaink vannak – a viseletek terme, az állatorvosi szoba, az egyházi tárlat –, van interaktív látogatási forma, kortárs galéria, számos megújuló rendezvényünk. A tárgyak között említhetem Kiss Ernő családi arany bibliáját, s a korondi kerámiákat.
Egyházi kellékek a kiállítótérben
A múlt évben kortárs galériát és alkotóműhelyt – Szabadkéz Galéria – alakítottak ki. Minden év augusztusában megrendezik a Szabadkéz Művésztelepet tíz képzőművész, köztük négy-öt Munkácsy-díjas alkotó részvételével. A galéria évente öt-hat kortárs kiállításnak ad helyet. Most vasárnap nyílt a második művésztelep alkotásaiból az október 24-ig látható zárókiállítás. Az egykori szihalmi állatorvos, dr. Molnár Lajos magángyűjteményéből állatorvosi szobát hoztak létre. A kiállítótér egyházi anyaggal is bővült: papi és ministránsviseletek, templomi és szertartásokhoz kapcsolódó eszközök is láthatók. Ősszel, télen rendszeresek az irodalmi és művészeti estek. Tudományos konferenciákat is szerveznek. A civil szervezetek, az önkormányzatok számára a Magyar-Tár-Ház már inkubátorház-funkciót is betölt.