Káprázó szemek és hátfájás – a távoktatás nehézségeiről mesél a siroki tanár

– Az iskolában jobb volt. Sose gondoltam volna, hogy ilyen mondat hagyja el egyszer a tanítványaim száját. Persze hiányolták ők néha az osztályt, de eddig mindig azt hangsúlyozták, hogy leginkább a társak, barátok miatt. Most azonban úgy tűnik, „kivételesen” tanulni szeretnének. Egyre gyakrabban mondogatják, milyen jó lenne, ha egyszer visszaülhetnének a padokba. Nahát! Valahogy így vagyunk ezzel mi, tanárok is. Jó dolog később kelni, az is könnyebbség, hogy nem kell utazni. Ha valami nagyon sürgős ügyet kell intézni, lehet rá időt szakítani. Még a gyerekzsivaj hiánya sem okozott „kóros elváltozást” eddig – meséli portálunknak Rajnavölgyi Vilmos, a siroki általános iskola magyar szakos pedagógusa. Őt arról kérdeztük, miként zajlik a hétköznapokban a távoktatás.

– Nyolc körül kezdek – folytatja a beszámolót. – Mindjárt négy felület – Facebook, e-mailek, KrétaHázifeladatok, üzenetek – áttekintésével. Utánanézek, az éjjel vagy reggel érkeztek-e új válaszok, megoldások, s ezután összesítek. Tizenkét tárgyat tanítok, lehetetlen fejben tartani, melyik diák hol tart. Több jegyzetfüzetben dolgozom párhuzamosan. Kilenckor fogok hozzá az órák begépeléséhez. Először értékelem a korábban feladottakat, megmutatom a megoldást. A típushibákra még egyszer felhívom a figyelmet. Azután elmagyarázom az új anyagot. Végül kiadom a gyakorolnivalót. Egy tanóra beírása nagyjából hatvan percet vesz igénybe, s dél körül végzek. Addigra káprázik a szemem, fáj a nyakam, a hátam. Hiába állok fel, sétálok, nem szűnik – panaszolja.

– Volt, hogy felpattantam a kerékpáromra, és kikarikáztam Felsőtárkányba, képtelenség volt tovább dolgoznom. A délután iskolán kívüli dolgokkal telik, de nem állja meg az ember, hogy néha rá ne nézzen a gépre. Ilyenkor az ismét beszippantja, úgyhogy az egyetlen védekezés lenne messzire elkerülni. Este héttől kilencig aztán csetelés folyik, minden osztállyal félóra. Magánügyek, iskolai feladatok vegyesen. Az éjszakai műszak tíztől éjjel egyig tart. Ilyenkor dolgozom fel a visszaküldött megoldásokat, állítom össze a dolgozatokat, keresek új anyagokat az interneten. Tehát összességében megvan a nyolc óra, de sokkal több befektetett energiával – számol be.

– Mindezt milyen eredménnyel? Három harmadra oszthatók a gyerekek. Akadnak a lelkesek, akik szinte azonnal megcsinálják a feladatokat, s érdeklődőek, együttműködőek, kiváló eredményeket érnek el. Olyanok is vannak köztük, akik korábban eltűntek a szürke közepesek között. Aztán vannak a dolgozgatók, akik elkészítenek mindent, de csak az utolsó pillanatban, vagy később. Látszik a megoldások módján, külalakján, hogy nem szívvel-lélekkel szorgoskodnak. Legalább megcsinálják! A harmadik harmad azonban az ég egy adta világon nem dolgozik semmit. Ígéret persze van, havi egy-két megoldás is érkezik, de aztán eltűnik minden, beleértve a diákot is a távolság kékellő ködében. Így telnek napjaink… – meséli.

– S hogy mindebből mi marad meg a gyerekekben? Az élmény mindenképp. S vajon a maradandó tudás? Az majd akkor derül ki, amikor végre ismét személyesen találkozhatunk az iskolában. Bár egyelőre semmi nem biztos, reményeink szerint szeptembertől nem lesz akadálya a hagyományos oktatás folytatásának – zárja gondolatait Rajnavölgyi Vilmos.

A készségtárgyak most nehezebbek

A Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskolában is időbe telt, amíg a tanárok megoldást kerestek arra, miként vonják be az oktatásba azokat a hátrányos helyzetű gyerekeket, akik otthon nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel.

Braun Péter, az intézmény igazgatója azt mondja, a tapasztalatok vegyesek. Vannak nagyon szorgalmas diákok, akiket a szülők is támogatnak az otthoni tanulásban. Sokan nem ilyen szerencsések. A járvány kezdetekor felmérték, ki milyen segédeszközökkel rendelkezik. Nagyjából ötven tanuló jelezte, nincs számítógép, laptop otthon. Nekik papíralapon juttatják el a tennivalókat. Szajlára, Terpesre például a polgármesterek viszik ki a kért feladatokat.

Hogy milyen eredménnyel sikerül átvészelni ezeket a hónapokat, csak ősszel, az első szintmérő dolgozatoknál derül ki.

Kezdőképünk illusztráció Fotó: Shutterstock