Felavatták a fafaragó tábor résztvevői által készített impozáns hidat Aldebrőn

A vasárnapi szentmise után tartottak hídavatást a Tarna közelében. Az egybegyűlteket Wingendorf János polgármester köszöntötte. Úgy fogalmazott, 1962-ben épült a Tarna-híd, ez pedig a legkisebb, de a legszebb hídjuk lesz.

A faluvezető üdvözölte a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnökét, Kiss István népi iparművészt, a fafaragó tábor vezetőjét s a táborozókat, a létesítmény tervezőjét, Balatoni Tibort, akik együtt újból csodálatos alkotást hoztak létre. Köszönetet mondott a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának a támogatásért, Veres Tünde pályázatírónak, Herczeg Tamásnak az asztalosmunkákért, Macz Péternek a vasmunkákért, a technikai háttér biztosításáért. – Gyönyörködjenek benne és használják ezt a hidat – mondta Wingendorf János.

Kiss István arról szólt, hogy ismét nagy állomáshoz érkeztek a fafaragók. Egy jó terv kellett hozzá, kiváló szakemberek, akik egy gyönyörű munkát hoztak létre. – Hamarosan átkelünk a túlsó partra. Ez a híd összeköti a múltat és a jövendőt. Balra nézünk, itt állnak a szkíták. Mondhatjuk, hogy a múltunk. Ha megnézzük, ezen oldalon tulipán díszíti a hídfőket, ami az ősanyát jelképezi. Ha a másik oldalra áttekintünk, ott a csillag a hídfő éke. Azt szeretnénk, ha gyermekeink, unokáink csillagként ragyognának és törnének egyre magasabbra. Ez a híd összeköti a múltat, a szkítákat a játszótérrel, a jövendővel, az utódainkkal – közölte a fafaragó tábor vezetője.

Az egyesületi elnök beszédében emlékeztetett, hogy a megyei iparkamara minden évben támogatta táborukat, idén már ötödik alkalommal.

Most ajándékkal köszönik meg ezt, a vándor mesterlegények szobrával, amit az alkotó Kiss István és a polgármester lepleztek le. Ezután a népi iparművész bemutatta a mesterlegény jelképrendszerét: tarisznyáján a magyar címer jelzi, hogy magyar ember, alatta a három gomb azt, hogy három évig tanulta a mesterséget. A kabátján lévő hat gomb azt példázza, hogy a hét hat napján dolgozik. A mellényén pedig nyolc gomb van, mert mindennap nyolc órát tesz ki a munka.

– A mesterlegény hazaérkezett, hazahozta tudását, illendően, méltósággal, tisztelettudóan megáll a kapuban, leveszi kalapját – fejtette ki a népi iparművész. – A lábánál pedig ott vannak a szerszámai, a mestersége jelképei. Hazajött, hogy a hazáját szolgálja. Mindezzel azt példázzuk, hogy mi, akik a hidat építjük, megtanulhatunk egymástól mindent.

Ezután Galó József plébános áldotta meg létesítményt, majd a helyi Singerkranz kórus német dalokat adott elő. A nemzeti színű szalagot a községvezető, az egyesületi elnök és a tervező vágták át. Utóbbi, első használóként, ötvenliteres boroshordót gurított át a hídon.

A Heol kérdésére Balatoni Tibor elmondta: hónapokkal korábban kezdett hozzá a tervezéshez, rengeteget rajzolt. A szimbolikákat át kellett gondolni, mert arról volt szó, hogy összekössék a Szkíta Parkot a játszótérrel az út a múltból a jövőbe gondolat jegyében. Amikor eljött a tábor ideje, tíz nap alatt megcsinálták.

– Több mint harminc éve foglalkozom fafaragással – említette tervező. – A sors nagyon szép feladatokat adott nekem, közte Gárdonyi Géza várbeli sírhelyét, amit 1990-ben újjá kellett építeni. Játszótereket volt szerencsém készíteni haranglábakat. Immár 23 éve járok a Bács-Kiskun megyei Szankba faragótáborokba. Ott felkértek, hogy készítsek egy születések fáját, amelyre az előző években születettek nevét helyezik el. Tervezhettem mellé egy haranglábat is.

Aldebrőn Kiss István tervei alapján készült el a történelmi emlékpark, s utána született a harangláb gondolata, ami szintén az ő munkája. – Pista faragott bele szárnyas angyalt. Utána jött a Szkíta Park, miután találtak itt egy szkíta női sírhelyet, fejedelem asszony lehetett. Ennek az emlékét örökítettük meg itt, szintén Kiss István tervei alapján – fogalmazott Balatoni Tibor.