Elképesztő teljesítmény: első lett egy országos konferencián a gyöngyösi hallgató

– Gyermekkori vágya, hogy mezőgazdásszá váljon?

– Már tizenéves koromban kacsintgattam a mezőgazdaság felé, de ahogy mondani szokták, édesanyám két kijózanító pofonja a gimnáziumba terelt. Aztán közgazdasági, pénzügyi területen helyezkedtem el a honvédségben, jelenleg hivatásos állományú zászlós vagyok. A harmincas éveim második felében kezdett komolyra fordulni a vonzódásom az agrárvilág iránt, és hobbiszinten hozzáfogtam borászkodni, pálinkát főzni. Innen már egyenes út vezetett a gyöngyösi felsőoktatásba.

– Egy középkorú katona miért akarja a szabadidős kedvtelését a hivatásává tenni?

– Ez a döntés egy konkrét elképzelés eredménye. Eljött az idő, hogy át kellett venni apósomtól a családi vállalkozás gondozását, ezt így ma már agrárszakemberként tehetem. Ha eljön az idő, amikor már egészségi okból vagy fizikai állapotom miatt nem leszek alkalmas a katonai szolgálatra, szeretnék a mezőgazdaságban egy második karriert befutni. Most, negyvenöt évesen kezdenek megvalósulni a gyerekkori álmaim. A kertészkedés, a szőlészet és borászat nagy szerelem a számomra.

– A munka, a család és a tanulás mellett mi indította a kutatói megmérettetésre?

– Hajt a tudásvágy, ami arra inspirál, hogy bemutathassam a munkámat. Az egyetemi hallgatóként végezhető tudományos tevékenység csúcsa az Országos Tudományos Diákköri Konferencia. Megtiszteltetés volt, hogy az intézmény bizottsága az én dolgozatomat javasolja az országos versenyre. A jelölés után erkölcsi kötelesség is képviselni egy ilyen rangos eseményen az egyetemet. Izgalmas, kihívásokkal teli és kemény munkát igénylő feladat ez. Ha jól végzi az ember, kézzelfogható gyümölcse van, ami egyrészt maga a dolgozat, másrészt az esetlegesen megszerzett elismerés.

– Hogyan jött az OTDK-dolgo­zat témája?

– A témát magam választottam, az okai egyszerűek. Egyrészt, nagy rajongója és lelkes amatőrje vagyok a borászatnak és a pálinkakészítésnek. Másrészt, a lakóhelyemmel szomszédos Monoron található a közel ezer pincét számláló településrész, a Pincefalu. A világon is ritkaságszámba menő, kiemelkedő épített érték ez, hazánkban mégsem ismerik sokan. Itt található Európa egyik legnagyobb egybefüggő területen fekvő pincefaluja. Ezt az értéket szerettem volna megismertetni a világgal. Ezt követően kértem fel dr. Koncz Gábor egyetemi docenst, hogy legyen a témavezetőm. Ő nemcsak szakmai kérdésekben segített, de néhány tanáccsal, egy-egy rövid beszélgetéssel új lendületet is adott, ha alkalmanként elbizonytalanodtam.

– Vannak távlati tervei is a dolgozattal?

– Szeretnék felvételt nyerni doktori képzésre, és ez a munka kicsit segített felmérni a saját tudásomat. Megmutatta, hol kell még fejlődnöm. Ami pedig az eredményeket illeti, igyekszem azokat megosztani Monorral, a monori borászokkal, és szeretném folytatni a helyi kutatásokat, hiszen szükség lenne egy tájérték-felvételezésre, egy szálláshely- és vendéglátási kutatásra, illetve a pincefalu stratégiájának felülvizsgálatára is.

– Ha idén júniusban végez az egyetemen, marad még kapcsolata Gyöngyössel?

– Ez a város a szívem csücske. Valamikor, még kezdő katonaként, gyakran jártam a mátraházi honvéd üdülőbe, és sok időt töltöttem Gyöngyösön. Emiatt döntöttem a helyi felsőoktatás mellett is. Lakhelyem, a Pest megyei Gomba sincs messze. Minden bizonnyal megmarad a kapcsolat.

Névjegy

Született: Budapesten, 1975-ben.

Tanulmányok: a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, Budapesten.

Gyöngyösön, a Szent István Egyetem campusán szerzett mezőgazdasági mérnök végezettséget.

Gyöngyösön, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem campusán pedig vidékfejlesztési agrármérnök mesterképzésre iratkozott be.

Munkahelye: a Magyar Honvédség, hivatásos állományú zászlósaként tevékenykedik.

Emellett pedig a Honvéd Szakszervezet alelnöki tisztét is betölti.

Családi állapota: nős, és három gyermek édesapja.

Hobbi: kertészet, szőlészet, borászat, pálinkafőzés.

Elismerés: az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyet szerzett a dolgozatával.