Nyugdíjba vonult Zay Ferenc

– Honnan indult és hogyan kezdődött a pályája Egerben? 
– A számviteli főiskola elvégzése után kerültem Egerbe, az akkori Városi Tanács Pénzügyi Osztályára. A feleségemmel együtt végeztem a főiskolán. Egerben érettségiztem, és mivel mindketten imádtuk a várost, itt kezdtem el szakmai pályámat. Az önkormányzatnál 18 évből tizenkettőt vezetői beosztásban töltöttem el. Kétezertől jelenlegi nyugdíjazásomig az állami pénzügyi igazgatásban igazgatóként dolgoztam a kincstárnál. Mindig kiváló kollégák vettek körül, jó közösséget irányíthattam, és olyan szakmai rendszereket hívtunk életre, melyek a mai napig hasznára vannak a városnak és a megyének. 

– Az önkormányzatnál eltöltött évek mit jelentenek önnek? 
– Nagy megtiszteltetést, hiszen a hivatal gazdasági irodavezetőjét szokás hívni „városi pénzügyminiszternek” is. Sokat köszönhetek első mesteremnek, Rófusz Bélának, aki a kezdeti időkben pénzügyi vezetőként egyengette a pályámat, majd Eger első szabadon választott polgármesterének, dr. Ringelhann Györgynek és Habis László akkori alpolgármesternek. Rendkívül büszke vagyok, hogy részt vehettem az egri önkormányzat rendszerváltozás utáni első és máig is működő új pénzügyi rendszerének a kidolgozásában. 

– Aztán az állami pénzügyek következtek. Mennyiben különbözik a kettő? 
– Az önkormányzati múltamban is azt vallottam, a vezetés cselekvést jelent és nem pozíciót. Csíkszentmihályi Mihály intelme alapján dolgoztam, miszerint „Vedd komolyan, amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni.” Ezért könnyű volt a váltás. A Kincstár feladatellátása ezer szállal kötődik az önkormányzathoz. Az önkormányzati gazdálkodást jól ismertem, szívesen, felelősséggel és alázattal végeztem. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok számára a kincstár kiváló segítőpartner. A kincstári állampapír-értékesítés, a számlavezetés, a bérszámfejtés, később a pályázati feladatok állami, pénzügyi ismereteket igényeltek, s ezen területeken is szakmailag képzett munkatársakkal dolgoztam együtt, akiktől így sokat tanultam. 

– Mit emelne ki a kincstárnál eltöltött évekből? 
– Rendkívül büszke vagyok, hogy a Heves Megyei Kincstár országos viszonylatban is elismerést vívott ki magas szintű munkájával. Komoly feladat volt, hogy Egerben számfejtettük a több mint hatezer összes kincstári dolgozó bérét. Állampapír-értékesítésben Eger országos dobogós helyezéseket tudhatott magáénak. Hazánk összes településéről pályázatok, értékpapír- és családtámogatási ügyekben az egri telefonos ügyfélszolgálatot hívták és hívják. A megyei kincstár korrekt partnere volt az állami szerveknek is, és nagy szerepet vállalt országos rendezvények szervezésében. 

– A sok munka mellett azért jutott idő a családra is. Gyermekei is hasonló pályát választottak? 
– Nagyon komoly támogatást jelentett, hogy családom – elsősorban a nejem a könyvelői, adótanácsadói, könyvvizsgálói, felelősségteljes munkája mellett – mindig segítségemre volt. Két leánygyermekem közgazdász lett, boldog házasságban élnek Budapesten, a négy unokám bearanyozza jelenlegi életünket. 

– Megtervezte már, hogyan tölti a nyugdíjas éveket? 
– Hobbikertész vagyok, a szépasszonyvölgyi hétvégi házunk kertjében szeretném ezt kiteljesíteni. Hetente örömmel járok az egri piacra, amely a vásárlás mellett a társasági élet helyszíne is. A fertálymesteri testület tagjaként több időt szeretnék tölteni a „barátomuraimmal”. Egy biciklis csapatnak is tagja vagyok: együtt járjuk az országot kerékpárral. A szakmai munkát sem hagynám el, a pályázatok terén szeretnék még néhány évig hasznos munkát végezni. Több időt fordítanék családomra, s a négy gyönyörű unokámra.