A lovak birodalma 70 éve Csipkéskút és Szilvásvárad

Tavaly ünnepelte az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad a hetvenedik évfordulóját annak, hogy Csipkéskútra érkeztek az első lipicai lovak, idén pedig azt, hogy létrejött a Szilvásváradi Állami Gazdaság, és a községben is tartottak már lipicai lovakat. Cseri Dávid igazgató szerint a ménes életében ez a leghosszabb idő, amit egy helyen tölthetett. A lipicaiakat a háború elől Bajorországba telepítették át, majd onnan 1946-ban térhettek haza Bábolnára, nagy veszteségek árán. A ménes jelentős részét ugyanis jóvátétel fejében az Amerikai Egyesült Államokba szállí­tották. 

– A lipicaiak az 1950-es évek elején kerültek a Bükkbe, Szilvásváradra. A kancák és a csikók is Csipkéskútra kerültek 1952-ben, ahol akkor lettek készen az épületek, majd 1953-ban alakult meg az állami gazdaság, s utána a faluba hozták őket. Először házaknál helyezték el mindet, többek között Brassó Ferenc kollégánk szüleinél is, az Orbán házban, ott született egyébként az első itteni lipicai csikó. Hányattatott sorsa volt a ménesnek, de itt nyugalomra talált – idézte föl a történet kezdetét Cseri Dávid. 

Mint az igazgató kifejtette, Abonyi László vezette a ménest Csipkéskúton, sokan ott is töltötték gyermekkorukat a falubeliek közül, számos ember szentelte az életét a lipicai fajtának. 

– Jelenleg 304 ló alkotja a ménest, ennél kevesebb ló érkezett Szilvásváradra, előbb 150 körül mozgott a létszám, majd 200–250 között volt a lovak száma. A mostani háromszáz körüli az, amennyit az infrastruktúra, a terület és a személyzet ki tud szolgálni. Évente negyven csikó születik, a minőségi utánpótlásra koncentrálunk, és ez elegendő is ahhoz, hogy világszínvonalú egyedek is legyenek közöttük. A nyolc lipicai méntörzs és a kancák genetikai értékét megőrizzük – magyarázta az igazgató. 

Csipkéskúton állnak az eredeti épületek, bár néhány évtizede volt egy tűzeset. Apartmanok épültek vendégeknek, a lovak tartása azonban változatlan, a lovak szilárd szervezetűek, a csikók egy-három éves korukban itt vannak. 

Az igazgató szerint azért is esett a választás hetven évvel ezelőtt a Bükkre és Szilvásváradra, mert a legjobban ez a környék hasonlított a fajta eredeti élőhelyére, Lipicára. Hasonló a domborzat, a talaj és a tengerszint feletti magasság is. Látható volt, hogy az Alföldön nevelt lovak más jellegűek lettek, mint a többi lipicai, nőtt a méretük, a marmagasságuk három-négy centiméterrel a többiekét meghaladja, ezenkívül tömegesebb fajta is lett a szilvásváradi lipicai. Ez egyébként köszönhető a tenyésztés irányának is, hiszen itt nem nyereg alá szoktatták a lovakat, hanem fogatolásra válogatták ki őket. Hasonló folyamatok az elmúlt század elején is megfigyelhetők voltak a mezőhegyesi lipicai ménesnél, ezért telepítették őket Fogarasra, aztán az első világháború előszele miatt találtak otthonra Bábolnán. A ménesnek mellesleg kerestek megfelelő helyet a Bakonyban is, de végül nem oda telepítették a fajtát. A hetven esztendő alatt jól bevált Csipkéskút és Szilvásvárad. Cseri Dávid szerint világszerte körülbelül tízezer lipicai ló van, ezért a szilvásváradiak is rákényszerülnek a tenyészcserére. Ide leginkább osztrák, szlovén, szlovák és horvát ménesekből érkeznek tenyészállatok.