50 éve, 1973. május 16-án adták át a kiskörei erőművet

A jubileumhoz kapcsolódóan konferenciát szerveztek Kiskörén kedden. Az eseményt Magyar Csilla, Kisköre polgármestere nyitotta meg. Köszöntötte azokat, akik ötven éve részt vettek az építkezésben.
– A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságot (Kötivizig) az összetartás, bajtársiasság jellemezte, s jellemzi mind a mai napig. Köszönet és hála jár azoknak, akik létrehozták az erőművet, s azoknak is, akik most üzemeltetik – emelte ki.

F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, a Tisza-tó miniszteri biztosa azt emelte ki, hogy az építők maguk sem gondolták, mit hoztak létre.
– Közösséget, együttműködést, egy csodálatos létesítményt alkottak, mely sok jót hozott ide – tette hozzá. Réthy Pál, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára elmondta, az erőmű a magyar vízgazdálkodás legnagyobb műve.
– Mára már sokakat vonz a tó, az élővilága páratlan, s folyamatosan fejlődik. A mi feladatunk megőrizni a létrehozott értékeket – húzta alá.

Szabó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője hangsúlyozta, a Tisza-tó nagy büszkeség, mely a térség életét több területén is hatalmas módon befolyásolta, így a turizmusban, a gazdaságban, a természetvédelemben.

Reich Gyula, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Tudományos Tanácsának titkára arról szólt, hogy az építkezés során mennyi innováció, újdonság született, melyek bevezetése komoly kihívásokkal szembesítette az építőket. Láng István, az OVF főigazgatója elmondta, ötven évvel később is becsüljük meg a munkát, s a létesítményt.
– Más-más időkben különböző előnyeit mutatja meg az objektum. Óriási feladatot látott el a cianidszennyezéskor, vagy tavaly, az aszályos időkben. Ha akkor nincs Kisköre, nagyon nagy bajban lettünk volna – emlékeztetett.

A Kiskörei vízlépcső építésének időszakát Fejér László, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízügyi Történeti Bizottságának elnöke idézte fel. Az eredeti tervekben négy duzzasztási ütemet határoztak meg, a tározó ökológiai változásainak és a várható vízigények figyelembevételével. Az első a vízlépcső üzembe helyezésével egyidőben valósult meg, gyakorlatilag mederduzzasztást jelentett, a víz szintje mindenütt a partok között maradt, nem lépett ki a hullámtérre. A második ütemű, térségi duzzasztásra öt évvel később, 1978-ban került sor. A hasznos tározott víztérfogat ezzel 96-101 millió köbméterre nőtt a Tiszán érkező vízhozamok függvényében. 1984-ben további 25 centiméteres vízszintemelés történt, így a tározó területe 127 négyzetkilométerre nőtt, és – nyári duzzasztási szintnél – 123 millió köbméterre bővült a hasznos tározótérfogata. A mesterséges vízbázist eredetileg Kiskörei-tározóként ismerhettük, a Tisza-tó elnevezést csak 1988-ban kapta.

A kor gigantikus beruházása a Tisza torkolatától 403,2 kilométerre Kiskörénél, a Tisza melletti jobb parton létesített 1800 méteres átvágásban épült meg a krónikák szerint 1967 és 1973 között. Igazából a munkák már a 60-as évek elején elkezdődtek erdőkivágásokkal, tereprendezéssel. Csak az a mellékes feladat, hogy a talajvizet lesüllyesszék, nagyjából két évig tartott, az előkészített terület minden szintjén 1000 kutat ástak (ez több ezer kutat
jelent összesen), amelyekből szivattyúk nyomták ki a vizet, hogy az építést el lehessen kezdeni.

A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett létesítményegyüttes azóta is meghatározó szerepet tölt be az egész Alföld társadalmi és gazdasági életében. Kiemelt jelentőséggel bír a klímaváltozás eredőjeként mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak mérséklésében. Körzetét üdülőterületté nyilvánították, ami közvetlenül 13 tóparti települést érint, de közvetetten 46 település turisztikai attrakcióit, szolgáltatásait foglalja magába. Különösen az elmúlt három évtizedben eresztett gyökeret itt az aktív-, az öko- és a horgászturizmus, sorra létesültek kereskedelmi és falusi szálláshelyek, valamint létre jöttek az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások. A természet ezzel egyidejűleg pedig egyedülálló ökoszisztémákat hozott létre a tározóban és környezetében.

A Kiskörei vízlépcső az elmúlt fél évszázadban nagyon sokszor bizonyította létjogosultságát, a mértékadó szintet meghaladó árhullámok, jeges árvizek szabályozott levezetésében épp úgy, mint az egyre gyakoribbá váló szélsőséges vízhiányos időszakokban, amikor az Alföld oázisaként a Tisza alacsony vízhozama ellenére komolyabb vízkorlátozás nélkül ki tudta szolgálni a térségi mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket. Ugyancsak emlékezetes, életmentő szerepet játszott az ezredforduló évében, a cianid szennyhullám levonulásakor. A duzzasztómű rendkívüli, utólag találóan Noé bárkájának nevezett üzeme ugyanis lehetővé tette, a hullámtér, a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.

A konferenciát követően emléktárgyat kaptak azok, akik ötven évvel ezelőtt jelen voltak az építésnél, majd a résztvevők a Kötivizig Kiskörei Szakaszmérnöksége előtti parkban a vízlépcső átadásának 50. évfordulójára emléktáblát avattak föl Miklósa Erika, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő, a Tisza-tó nagykövete közreműködésével.