Egerben járt Farkas Bertalan, aki reméli, lesz magyar női űrhajós + videó, fotók

A Heves Megyei Szakképzési Centrum Kossuth Zsuzsanna Technikumának meghívására csütörtökön Egerbe látogatott Farkas Bertalan. Az első magyar űrhajós, korábbi vadászpilóta, nyugalmazott dandártábornokot köszöntötték az iskola rendészeti tagozatos tanulói. A meghívott elmondta, 1981-ben is járt már az intézményben, 42 év múltán látogatott vissza. Kiemelte, gondolatébresztőnek is szánja előadását és bízik abban, hogy hamarosan női űrhajósa is lesz Magyarországnak. 

A következő magyar űrhajós viszont már biztosan férfi lesz. A jelentkezők között voltak hölgyek is, de a négy fősre szűkített mezőnyben már csak férfiak maradtak. Annak érdekében, hogy valakiből űrhajós legyen, tanulnia kell, emelte ki Farkas Bertalan.

Kifejtette, ő még vadászpilóta sem szeretett volna lenni gyerekkorában, űrhajós pláne nem, hiszen akkoriban még ilyenek nem is voltak. A kisvárdai középiskolájában, padtársa unszolására jelentkezett vadászpilótának, ő megfelelt az orvosi vizsgálatokon, a barátja nem. Ekkor kezdődött barátsága Magyari Bélával. Mint mondta, az évfolyamon végül heten végeztek 1972-ben, azt követően két évig sugárhajtású Delfinen, három évig vadászgépen repült. 

Farkas Bertalan mesélt a külföldi gyakorlatokról, s arról is, hogy 1977 májusában megszületett kislánya, majd júniusban jött a hír, lehet jelentkezni űrhajósnak. Felesége nem örült az ötletnek, de azzal vigasztalta, hamar kiesik a rostán. Nem így történt, a 95 jelentkező közül benne volt a 7 kiválasztottnak, a Szovjetunióban pedig négyre, majd kettőre szűkült a potenciális utazók száma. Elárulta, már 1978 december 16-án közölték, hogy ő fog utazni az Interkozmosz programban, de azt is, hogy másfél éven keresztül nagyon vigyáznia kell magára.

Az egri gyerekeknek fölidézte röviden az űrhajózás ismert alakjait, beszélt a terhelésről, amelyet ki kellett bírniuk az űrhajósoknak, és Csillagvárosról is szót ejtett. Bemutatta az űrhajózás akkori járműveit és a Szaljut űrállomást is, amelytől ma tízszer nagyobb építményben dolgozhatnak az asztronauták. Fölelevenítette a bő kilenc perces utazást, amely során 240 kilométer magasba kerültek, majd a további utat, amivel elérték az űrállomást. Szót ejtett a visszatérés előtti stresszről, az űrben végzett kísérletekről, a táplálkozásról, alvásról. 

Mint mondta, ő magyar ételeket vitt, ezeket a szovjetek fogyasztották el, ő pedig az ő ételeiket ette. Kifejtette, volt lehetőség nézelődni is, a világ számos szegletét láthatta a magsasból, s természetesen először a Kárpát-medencét kereste. Bár nyolc órát kellett volna aludnia, ebből 3,5 órát a gyönyörködésre fordított. A visszatérésről elmondta, nagy, 30-40 G-s túlterhelés éri földet éréskor a szervezetet, de kibírták. Amikor kimásztak a kabinból, mosolyogniuk kellett, de ez nem volt őszinte mosoly.

Az egri diákok kérdezhettek is, az egyik kérdés a tisztálkodásra és egyéb testi szükségletekre vonatkozott. Farkas Bertalan elmondta, az anyagcsere végterméke ott is kijön az emberből. Annak a begyűjtéshez a szovjet űrállomáson a huzat segítségét vették igénybe, majd egy gumis gyűjtővel letakarták és egy 25 literes alumínium dobozba tették. Ha ez megtelt, az űrbe engedték. Aggódni nem kell, ezek a tárgyak az atmoszférában elégnek.

Egy másik kérdés a felszállásra vonatkozott. Az űrhajós kifejtette, a start előtt öt percük van gondolkodni. Ám ő már akkor azt szerette volna, ha indulnak, hiszen két évig készült rá. Parancsnoka, Valerij Kubaszov szerint minden másodpercet túl kell élni, várni, mi történik, s gondolkodni azon, hogyan tudja megoldani a problémát. A harmadik kérdés a kínai nagy falra vonatkozott, mint mondta, azt az űrből észre venni nagy szerencse kell, megfelelő fényviszonyok és haladási pálya kell, hiszen vékony építményről van szó. Ő nyolc napig volt fönn, nem látta a falat.

Farkas Bertalan föltette a kérdést, ha lehetne, hányan jelentkeznének a diákok közül űrhajósnak, erre tízen jelentkeztek. Azt tanácsolta nekik, tanuljanak meg minél több nyelvet, sportoljanak és gyűjtsenek tudást.