Kutyaidők

A családban a Matyi névre hallgató kutya az, aki minden veszélyt előre jelez. Figyelünk rá. Ha vihar közeleg, már egy órával az érkezése előtt behúzza fülét-farkát, és nyüszítve biztonságos menedéket keres. Ilyenkor, ha hét ágra süt a nap, akkor is tudjuk, hogy jobb lesz a redőnyöket leengedni, az érzékeny cserepes növényeket a teraszra menekíteni. Matyi magatartása megbízhatóbb minden meteorológiai előrejelzésnél. Ha vendég érkezik hozzánk, jó előre érzékeli. A vendégvárás kicsit pergősebb ritmusa ugyanis kibillenti az egyensúlyából. Fel s alá rohangál, beleszimatol a levegőbe és időnként kíváncsian vakkant egyet-egyet. Ha kicsi unokák jönnek, tudjuk, hogy el kell zárni egy időre, mert nem bírja elviselni, hogy a gügyögő szavak, a simogatások másnak is járnak rajta kívül. Féltékeny teremtés, nem tehet róla. Megszokta, hogy a kényeztetés, a figyelem az ő privilégiuma. Ezen nem szívesen osztozik senkivel.

Matyi ráadásul állandóan figyel bennünket, minden gesztusát ismerjük. Ha szomorúak vagyunk, az ölünkbe ugrik, lehajtja a fejét, és csendben hallgat. Ha viszont jó kedvünk van, a farkát csóválva, vidáman rohangál a kertben. Esőben, hóban, fagyban bevackolja magát a kedvenc helyére, s csak enni, inni baktat el a tálkájához. Gyakran beszélgetünk róla, a nevét emlegetve. Ilyenkor hegyezi a fülét, csillog a szeme. Érti minden szavunkat. Vajon, ha beszélni tudna, akkor talán többet tudna az értésünkre adni?