Cipő

Tudom, milyen egy jó lábbeli. Suszterdinasztiában nőttem fel, apám és anyám a nagy múltú martfűi Tisza Cipőgyárban dolgoztak évtizedekig. Amíg gyerekek voltunk, különös gonddal ügyeltek arra, hogy kényelmes, jó minőségű cipőben, szandálban, papucsban járjunk. Apám gyakran mondogatta, egy rendes cipőn nagyon sok múlik. Gyermekkorban különösen. Hozzájárul a test arányos és egészséges növekedéséhez, s legfőképpen a helyes testtartáshoz, ami halálunkig fontos tényező kell, hogy maradjon. 
Mindez a minap jutott eszembe, amikor a fővárosban járva megálltam egy Tisza Cipő márkájú mintabolt előtt, annak a kirakatát nézegetni. Tudtam, hogy a fiatalok körében trendi márkáról van szó, ami vetekszik a legnagyobb világmárkákkal is, de azt nem sejtettem, hogy ennyire megdrágult ez a termék. Húsz-harmincezer forintos tornacipők néztek rám az ablak mögül. 
Eszembe jutott az egykori lakóhelyem, ahol a cipőgyár közelében egy mintaboltot is üzemeltettek, benne a legújabb tervezésű fazonokkal. A gyári dolgozók kedvezményesen vásárolhattak ott, így amíg nőtt a lábunk, minden évszakban új lábbelit kaptunk. A szüleim hosszú szemrevételezés után bólintottak a kiszemelt cipőre, s amikor fizettek, mindig hozzátették: viseld egészséggel! 
A minap új cipőt vettem. Se nem kényelmes, se nem tartós, de legalább olcsó. Jó, ha egy évig viselhető. Csak egy talpbetét kell, hogy tartást is adjon. 
Ha apám látná a lábamon, forogna a sírjában. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)