2023.12.20. 11:25
Anyósomtól tanultam meg az igazi bejgli receptjét
Karácsonykor nem kötelező bejglit készíteni, de ha van a családban olyan ember, akit érzelmi kötelék fűz ehhez a süteményhez, erősen ajánlott.
Az elmúlt években számos recepttel próbálkoztam, sikerrel, vagy kevésbé sikeresen, de a végkifejlet szinte mindig ugyanaz maradt: a kajakómától elalélt családtagok udvariasan bemajszoltak egy-két szeletet, majd hárítottak, mondván, amerre jártak, mindenhol bejgli volt a desszert, így köszönik szépen, nagyon finom, de elég volt.
Az első és legfontosabb dolog tehát felmérni, kik érkeznek vendégségbe karácsonykor, és mikor. Jöhetnek rokonok ebédre, uzsonnára, netán vacsora tájt. Megfontolandó, hogy érdemes-e belevágni a bejglikészítésbe csak azért, mert szokás. Azzal is számolnunk kell manapság, hogy a diót, a mákot az ételallergiás vendégek egy része nem tolerálja, jómagam pedig buktam el már bejglimeccset a mazsola miatt is, amit egyesek undorral kipiszkáltak a töltelékből.
Szóval gondolkodjunk Béláim, azaz asszonytársaim, mielőtt ebbe a bonyolult partiba beszállnánk! Ha mégis így döntünk, először idézzük fel életünk legemlékezetesebb karácsonyát és bejglijét. Mindenkinek van ilyen. Kell, hogy legyen!
Én mennyasszony koromban töltöttem az első karácsonyt távol a szülői háztól. Otthon korábban édesanyám mindig zsírostésztából készítette a bejglit, mivel az napokig elállt és tartotta magát. Ő így tanulta, s én is ezt tartottam természetesnek. Anyósomnál tapasztaltam meg először, hogy ennek a műfajnak van egy másik horizontja is. Remek háziasszony hírében állt, megadta a módját mindennek, így a bejglinek is. Ott tapasztaltam, és láttam először, hogy a karácsonyi bejglit kizárólag december 24-én délután készítjük el, se egy nappal előtte, se utána.
Mivel ezen a napon szigorúan tartották a böjtöt, ebédre legfeljebb egy kis egy kis vajas kenyér járt, de már ott illatozott a tűzhelyen a vacsorára szánt karácsonyi káposztaleves, s a tiszta vászonkendő alatt búboskodó kelt tészta.
A kis konyhában apósom diót, mákot darált az erre alkalmatos korabeli kütyükkel, s a mama vizslató szemekkel méricskélte az eredményt. A fűszerezéskor anyósom recept nélkül is dekára pontosan tudta, mennyi porcukor, mák, dió, mazsola, citromhéj kívánkozik a töltelékbe.
Aztán jött a nagy mutatvány, a megkelt tészta finom nyújtása a konyhaasztalra helyezett gyúródeszkán, s annak akkurátus megtöltése, feltekerése. Annyi szeretettel, rutinnal, magabiztosággal végezte ezt a bonyolult műveletet, hogy csak ültem a sarokban, és megilletődve figyeltem.
Amikor a tepsik a sütőbe kerültek, már sötétedett. Ekkor kezdtük közösen díszíteni a fenyőfát. Ez a művelet sem volt konfliktusmetes, mivel időbe telt, míg a lakás második emeletére felvonszolt hatalmas fenyőt a helyére lehetett állítani.
Estére az egész kicsi lakás tele volt feltakarítandó fenyőlevéllel, a káposztaleves és a sülő bejgli illatával. Mivel mosogatógép akkortájt nem volt, szorgalmas kiskuktaként próbáltam a befogott edényeket elmosogatni, de nem sok sikerrel jártam. Mindig újabb tálak, tányérok tornyosultak elém. S ekkor még nem is terítettünk a vacsoraasztalhoz.
Este nyolc órára minden összeállt. Gyönyörű, feldíszített karácsonyfa, szépen terített asztal, megmosakodott, tiszta ruhába bújt emberek, akik egymás kezét fogva énekeltek a csodára várva.
És akkor álljon itt anyósom receptje annak a varázsos éjszakának az emlékére. Lehet, hogy a mindmegette.hu tőle lopta receptet.
Hozzávalók a tésztához:
2 dl tej, 5 dkg porcukor, 2 dkg élesztő, 50 dkg liszt, 5 dkg vaj vagy margarin, 3 db tojássárgája, 1 csipet só, egy citrom reszelt héja
A töltelékhez:
25 dkg darált dió, 25 dkg darált mák, 20 dkg cukor, 2 dl tej, 10 dkg mazsola, egy csomagvaníliás cukor, 1 darab citrom reszelt héja.
Elkészítés:
A bejgli tésztájához a langyos tejben feloldjuk a porcukrot, majd az élesztőt felfuttatjuk benne. A vajat kis tálban felolvasztjuk.
A lisztet tálba szitáljuk. Hozzáadjuk először az élesztős tejet és két darab tojássárgáját, majd a vajat és a sót, végül a reszelt citromhéjat. A tésztát jól összedolgozzuk: viszonylag kemény, rugalmas tésztát kell kapnunk. Meleg helyen pihentetjük, ameddig elkészítjük a töltelékeket.
A darált diót és darált mákot külön tálba rakjuk, és összekeverjük 10-10 dkg cukorral és 1-1 dl tejjel. A vaníliáscukrot szintén kétfelé osztjuk, és a töltelékekhez keverjük. Ha szeretjük, keverhetünk bele mazsolát és reszelt citromhéjat is.
A megkelt tésztát két részre osztjuk, és gáztepsi méretű téglalapokat nyújtunk belőle. A tölteléket kb. 1 cm vastagságban eloszlatjuk a tészta teljes felületén a széleken hagyva kb. 1 centi széles csíkot, majd óvatosan feltekerjük.
A két rudat a tepsibe helyezzük, nem túl szorosan egymáshoz, hiszen a sütés közben még kelni fognak. A bejglik tetejét megkenjük a maradék tojássárgájával, amihez 1 kanál tejet is keverhetünk, hogy még szebb színe legyen. Húsvillával megszúrkáljuk őket.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 50-55 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)
