Vége

Vége a karácsonynak, s mint mindig, most is olyan gyorsan eltelt, mintha csak egy szempillantás lett volna az egész. Advent idején boldogan várakoztunk, örömmel készülődtünk, mostanra pedig csak a bejgli vége, a fenyők lehullott tűlevelei és a kibontott ajándékcsomagok maradtak. Na jó, ennyire azért nem sivár napok ezek. Mielőtt belevetnénk magunkat a szilveszteri készülődésbe, ott vannak az elmúlt karácsonyok szép emlékei, amelyeket felidézve megőrizhetjük a szívünkben az ünnepi varázslatot. 

Nekem mindig megmelengeti a szívem, ha rágondolok, amikor egyik december 24-én korán reggel megszólalt a csengőnk, és a szemben lévő kedves szomszéd egy tál nagyon finom halászlével kívánt boldog karácsonyt. Vagy amikor néhány napja késő este kopogtattak, és egy kézzel horgolt, gyönyörű hópelyhekből álló csomagot kaptam egy kedves ismerőstől. 

A régi hagyományokat őrizve én még képeslapokat küldözgetek, s van, hogy kapok is. Nemrég egy nemezelt bárányt készített a távoli barátnőm, s küldte el nekem a postással, de kaptam horgolt nyuszit is, aminek szintén nagyon örültem. 

Ezek egyike sem pénzben mérhető, mind-mind apróságok, de mégis hatalmas dolgok, s az esztendő elejére, sőt, hónapokra kitartanak a szép pillanatok, amelyeket okoztak. 

Bár a karácsony véget ért, azért igazán jó, hogy van miből töltekezni, hiszen még sok hosszú, sötét nap áll előttünk, mielőtt elkezdene kitavaszodni.