Fogadalmak

Egy héttel vagyunk túl a nagy fogadalmak időpontján, s bizonyára nagyon sokan vannak, akik időközben rájöttek: nem tudják tartani maguknak tett ígéretüket. Rágyújtottak már, megitták az első stampó pálinkát, titokban ettek a hűtőben kínálkozó – az újévi ünnepről maradt – zsíros csülökből, esetleg előkerült régi szenvedélyük, a videó- vagy online játék, legyen az a call of duty modern warfare 3, vagy a sakk. Nekik üzenem, nem szabad elkeseredni. 
Több okra vezethető vissza ez a biztatás. Ezek sorában mégis meghatározó, hogy függőségeinktől nem is olyan egyszerű megszabadulni, s ha mégis sikerülne, az nem a szabvány újévi fogadalmak eredménye, hanem belső, időponttól független elhatározásé, esküdözések nélkül. 

Előállhatnék saját példámmal, amikor is tavaly január 6-án reggel fél hatkor „beleállt az agyamba” a gondolat: nem gyújtok rá többé. Mondani ugyan senkinek sem mondtam, de több mint egy éve tartom ehhez magam. Mégsem ez a kulcs a függőségeinktől való megszabaduláshoz. Minden ember más ebből a szempontból is. Ezt állítják a pszichológus, pszichiáter szakemberek is. S azt is, hogy kinél-kinél vannak kisebb-nagyobb visszaesések, s mindig újra meg kellhet küzdeni a „kórral”. 

Azoknak is van persze üzenetem, akik tartják magukat újévi fogadalmukhoz. Legyenek büszkék az állhatatosságukra, tartsanak ki, és ha megtörnének, fogjanak bele újra! Évfordulós dátumoktól függetlenül, akár saját elhatározásból.