2024.01.28. 21:55
Rákóczi volt a gondnok és Petőfi a kocsis a legendás bánkúti turistaházban
A Turista Magazin írt a bánkúti turistaházról: a Bükk-fennsík északi peremén, a Bálvány és a Borovnyák nyergében, 880 méteres magasságban felépült menedékház évtizedeken át a miskolci túrázók és síelők fellegvára volt. A rendszerváltást követően gazdátlanul omladozó épület csodával határos módon menekült meg a pusztulástól, jelenleg igényes hegyvidéki panzióként várja a kirándulókat.
Bánkúti turistaház 1957 még az eredeti tetőszerkezettel, a tűzvész előtt
Forrás: Tóth Tibor/Fortepan
„Rákóczi Ferenc gondolatokba merülten állt az emelkedő tetején. Szeme a messzeséget kémlelte, amelyet hideg, szürke köd takart. Körös-körül fehér takaróba burkoltan aludtak a Bükk csúcsai. Hirtelen csengő szava szűrődött át a ködön. Rákóczi Ferenc tekintete megvillant, s a csilingelő hangok felé fordulva figyelt. Lassan két ló és egy szán körvonalai bontakoztak ki a ködből. A szán egyetlen ülésén Petőfi Sándor ült, hatalmas kucsmáját mélyen húzta a homlokába...” – idézte a Turista Magazin Szombathy István a Turista 1963. márciusi számát.
„A két patinás, történelmi név említése nem tévedés, és még csak nem is a fantázia szüleménye. A 60-as években bizony valóban a Bánkúti menedékház egyik érdekessége volt, hogy a kuruc fejedelemhez hasonlóan Rákóczi Ferencnek hívták a ház gondnokát, és a költőt idézve Petőfi Sándornak a ház fuvarosát. A turistacsalogató nevű páros közel két évtizeden át nyújtotta mindenkori élcelődés tárgyát az ide látogatók körében” – írták a cikkben.
Felidézik, hogy a 30-as években a Bükk hegység turistaútjainak nagy többsége bizony le volt zárva a turisták előtt: bár néhány ösvény jelzését engedélyezték a birtokosok, a turisták áthaladását legtöbbször időkorlátokhoz és fényképes turistaigazolvány felmutatásához kötötték. A cikk szerint a bánkúti ház építési szerződését 1930. március 30-án kötötték meg. Az építkezéshez a Diósgyőri Vasgyár és a Pallavicini-uradalom adta az építőanyagot, melynek egy részét a diósgyőri turisták kézi erővel, gyalogszerrel hordták fel az épülő menedékházhoz. A helyszínen nem volt elégséges a vízellátás sem, ezért a szükséges vizet a lillafüredi Hámori-tóból ökrök vontatta lajtos szekereken hozták fel. Az építkezés jól haladt, alig fél év elteltével 1930. október 26-án a lelkes turisták birtokba is vehették a menedékházat, melynek ünnepélyes felavatására 1931 pünkösdvasárnapján került sor. A Bükk-fennsík északi letörésénél álló, szubalpin klímával rendelkező menedékház az ország egyik legszebb turistaháza lett. A cikk beszámol a turistaház teljes történetéről, egy tűzről 1957-ből majd felújításáról, a sípályák bívítéséről és arról, hogy a rendszerváltás előtt hogyan épült le, majd később hogyan virágzott fel újra.