A lőrinci plébános találkozása Suzi Quatroval és az Illés zenekarral

Széles László atya 2012 óta plébános Lőrinciben. Egyházfiként nem általános életút az övé: 1961-ben született, Kállón járt általános iskolába, majd a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően éveken át dolgozott különféle „civil” munkahelyeken. Tevékenykedett például a budapesti metrónál ellenőrként és forgalmi ügyintézőként, a későbbiekben pedig teherautó-sofőrként kereste a kenyerét. Mindeközben leszolgálta az annak idején kötelező katonaidőt, majd már felnőtt fejjel megkereste a váci püspököt azzal, hogy papnövendék szeretne lenni. Teológiai tanulmányait 1985-ben kezdte el Egerben. 1990-ben Marosi Izidor megyéspüspök szentelte pappá Vácott, vagyis majdnem harmincesztendősen lett lelkipásztor.

Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt az első interjút készítettem vele a Heves Megyei Hírlapban, meglepődve hallottam, hogy a hobbija az 1960-as, '70-es évek muzsikája Chuck Berrytől az Illés zenekaron át Suzy Quatróig. Rokonlelkek vagyunk – nyugtáztam elégedetten, s ismeretségünk megerősítéséhez közös érdeklődésünk megfelelő alapot biztosított.

László atyával legutóbb az egyik művészeti, tudományos és közéleti internetes portál, az Országút készített interjút, amiben a plébános úr részletesebben beszél a „könnyűzene” iránti elhivatottságáról.

– Az 1960-as években, amikor kicsi voltam, a testvéreim javában hallgatták a Petőfi rádión a könnyűzenei műsorokat. Hétfőn, szerdán és pénteken volt a Tánczenei koktél, kedden a Melódiakoktél, péntekenként az Ötórai tea, hétfőn pedig a kívánságműsor. Ezekben az akkori idők legjobb könnyűzenei felvételei szóltak. A hetvenes évek elején vett a családom egy kazettás magnót. Több hónapig spóroltunk rá, aztán a bátyám elkezdte járni a falut, hogy akinek volt felvétele a rádióból, attól átmásolja. Ezekre a számokra még felnőttként is emlékeztem, és kértem őket a Petőfi rádió kívánságműsoraiban. Tulajdonképpen az anyatejjel szívtam magamba ezt a műfajt – mondta az előzményekről.

A hobbija később, papi szolgálata idején is kitartott. – Amikor Tószegre kerültem plébánosnak, egy idős atya szolgált még mellettem pár évig. Ő mondta: „Ha nehéz napod volt és fáradt vagy, akkor az esti imádat így fejezd be: Uram, Jézus mára elég volt, most már meghallgatok egy jó lemezt” – említett egy jellemző történetet.

László atyának mára komoly gyűjteménye van régi magyar felvételekkel. Amikor egyszer riportot készített vele Farkas Erzsébet, Böbe, az egri Szent István Rádió szerkesztő-műsorvezetője, a plébános úr megemlítette neki, hogy kollekcióját közkinccsé tenné. Ez adta a Nosztalgiázzunk Laci atyával című műsor ötletét. Kéthetente jelentkeznek, mindig valamilyen tematika köré csoportosítva a zeneszámokat.

– Egy öreg atya mondta egyszer, hogy a pap is ember, lehet valami hobbija. Az enyém ez. Nem kell szégyellnem. Én ezzel ki merek állni az emberek elé, sőt a Jóisten előtt is megállok vele. Egy barátom szerint, ha bejutok a mennyországba, ott nekem külön HIFI-stúdióm lesz, és Jézus rám nyitja majd néha az ajtót, hogy tegyek már be valami jó zenét.