Egri egyetem a múltban: Kádár János is megajándékozta a főiskolát

Az 1970-es évek utolsó harmadában fokozatos fejlődésnek indult az akkor már Ho Si Minh nevét viselő tanárképző főiskola, amely ma már Eszterházy Károly Katolikus Egyetem. Az egri egyetem '70-es évekbeli történetírói még a tanárképző főiskola fejlődéseként írta le , hogy nem csak a nappali tagozatos hallgatói létszám növekedése volt a jel, hanem számos más tényező is. Így például az építkezések. A Leányka úton megépült az új, Kun Béláról elkeresztelt kollégium, s ekkor adta át Knopp András oktatási miniszter a testnevelés tanszék új épületét, s vele egy akkor még mini tornacsarnokot.

Fentiekhez persze tartozik néhány szubjektív gondolat: kollégánk kerek egy éven át lakott a másik dombi létesítmény, a Berzeviczy Gizella Leánykollégium hat házaspári szobájának egyikében, olyan matematika szakos hallgató pár szomszédságában, akik közül a férj – jelesül Kolláth József – a kilencvenes évek végén, amikor munkatársunk már újságíróként is tevékenykedett, a kiadóvezetője volt. És hogy teljes legyen a kép, volt még egy kollégiuma az intézménynek, a Hámán Kató Leánykollégium a Népkert szélén. Talán érdemes lenne elgondolkodni az egri főiskola régi rendszerbeli névadásain! Nem elég, hogy egy vietnami vezető nevét vették fel, kollégiumaik mind egy-egy kemény kommunista névadóval "büszkélkedhettek".

Ennél a pontnál munkatársunk Rapi Ilona segítségével próbál meg jobb tájékoztatást adni az olvasóinknak. Ilonát portálunk munkatársa Szalainé Icukaként ismerte meg a főiskolán, a főigazgató dr. Szűcs László titkárságán. A tanárképző főiskola szolgálatában 38 évet eltöltött, ma már nyugdíjas hölgy könyvet ír ugyanis erről a közel négy évtizedről.

A Ho Si Minh történetről egyebek között rögzíti: "Szülési szabadságra az Egri Tanárképző Főiskoláról mentem, vissza már a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára érkeztem. Már főigazgatóság lett a hivatal, külön hivatalvezetővel (Kerey Miklós) és főigazgatói titkárral. Ezt a funkciót Rózsa Sándor látta el.  Hozzátartozott a főigazgatói titkárság, a főigazgató-helyettesi iroda, a főiskola teljes adminisztrációjának felügyelete. A párt- és szakszervezeti iroda külön ügyintézőt kapott Szecskó Józsefné Gizike személyében. A személyzeti vezető dr. Gallovits László lett, ebben az időben lett a személyügy új munkatársa Gyetvai Zsuzsanna, aki később vezetője lett. A gazdasági hivatal gazdasági igazgatósággá lépett elő, melynek vezetésére Ivanics János kapott megbízást. A gazdasági igazgatóságon külön csoport lett a pénzügy és a bérügy, a gondnokság, valamint az anyaggazdálkodás. Ez a csoport írta ki, hogy mikor kell teljes leltározást csinálnunk. Emlékszem, Tóth József előadó minden egyes alkalommal hiányként jelentette, hogy egy Lenin-szoborral kevesebbet találtunk.

A névadási ünnepélyen (1969) még nem vettem részt, annál inkább az országos felháborodást kiváltó, névadást kritizáló levelek, telefonok kezelésében. Volt, aki személyesen csak azért utazott Egerbe, hogy elmondhassa véleményét, mennyire nem ért egyet a névadással. Erdélyből, de a világ más magyarlakta településeiről is érkeztek megkeresések, hogy nincs elég híres magyar, akinek a nevét felvehettük volna? Nagyon nehéz volt megmagyarázni, hogy nem mi jelentkeztünk a név felvételére. A névről jutott eszembe, hogy a Bajcsy-tömbbelsőben lévő Orient presszóhoz – ami a főiskolások kedvelt helye volt – vezető átjárót az egriek egyszerűen csak Ho Si Minh-csapásnak nevezték. Ezekhez az időkhöz kapcsolhatók az akkori politikai mentalitás. Emlékszem, hogy a vietnami kormányküldöttség magyarországi látogatása alkalmával egy festményt ajándékozott Kádár János pártfőtitkárnak, aki azt az egri főiskolának adta tovább. A kép egy nagyon egyszerű életkép volt: három vietnami harcost ábrázolt, amint fegyverrel mennek a hegyen. Na, ezt a gesztust kívánta főigazgatónk megköszönni levél formájában, ami másnap már a megyei pártbizottságon kötött ki. Nagyon nem szerették, ha valaki személyesen Kádár Jánosnak írt levelet. Ez híven tükrözte a teljes pártellenőrzést. "

Kollégánk ennek a felülről vezérelt rendszernek KISZ-titkárként mindennapi részese volt. Az ifjúság vezető képviselőjének mindenhol jelen kellett lennie. Kezdetben nem tudta még, de nagyon gyorsan megtanulta. Történt, hogy intézményi ünnepség volt a Líceum Dísztermében, s annak elnökségében megyei és városi párt, KISZ és állami vezetők foglaltak helyet. Mindezt a közönség soraiból sikerült végignéznie munkatársunknak. A rendezvényt követően alig egy óra múlva hívatta őt a főiskola párt titkára, s közölte: többé elő ne forduljon, hogy a tanárképző KISZ vezetője nem az elnökségben ül. (Itt érdemes megjegyezni, hogy bejött az, amit anno hittanon mondott neki Márai János felsőtárkányi plébános arról, hogy egy ünnepi eseményen sohase üljünk az első sorba, mert ha fontosak vagyunk úgyis előre ültetnek, s ha meg nem, felettébb kínos, hogy hátra leszünk kénytelenek kullogni.)

És bizony voltk idők, amikor kollégánk nem írója, hanem riportalanya volt a cikkeknek. Számára az egyik legemlékezetesebb riportot Németi Zsuzsa írta, a Népujság egyik 1978. szeptemberi számában. A későbbi kolléga az albérleti támogatásokról faggatta az ifjúsági vezetőt. A cikkből egyebek között kiderült, hogy a nagyvárosok, iskolavárosok gondja hosszú évek óta már Eger gondja is. Méghozzá egyre inkább az, hiszen "mindinkább növekszik a lakást keresők száma, s ezzel mindinkább csökken az esély arra, hogy valaki emberséges feltételek mellett, kulturáltan berendezett szobát kapjon... elviselhető árért...

Az egri egyetemre akkor még főiskolások jártak

Milyen a helyzet? Egyre tűrhetetlenebb. Mondták az egri főiskolások már két esztendővel ezelőtt is, az ifjúsági parlamenten. Akkor vetődött föl, hogy más főiskolák, egyetemek példája nyomán itt is meg kellene alakítani a KISZ keretein belül az albérleti bizottságot. Hiszen az az összeg, amit a már pénzt kereső otthontalanok, avagy a turisták, — ha fogukat szíva is — kifizetnek egy-egy kényelmes albérletért, a diákok számára elérhetetlen. Az albérleti bizottságokon keresztül talán szervezettebbé lehetne tenni a lakáskeresést...

Sike Sándor, a főiskola KISZ-titkára csak legyint, amikor az albérleti bizottságról érdeklődöm. Hamvában holt kísérlet volt. — Még 76 végén összeállítottunk egy alapos kérdőívet. Ügy véltük, ez az első lépés ahhoz, hogy megtudjuk. hogyan is állunk. Az alapvető kérdések mellett ilyesmiről is érdeklődtünk, hogy van-e a családnál kisgyerek, hangos-e a tévé, nem zavarja-e a tanulást az állandó családi perpatvar...
A főiskolások úgy gondolták, a mintegy hatszáz albérletis diák legalább nyolcvan-száz olyan jó címet tud adni, amit — ha felszabadul a szoba, — nyugodtan tudnak a lakáskeresőknek ajánlani...

A kérdőívek jelentős része az elmúlt évben visszaérkezett. Ám az is hamar kiderült, hogy az elképzeléseket nem tudják megvalósítani. A tulajdonosok ugyanis, amint úgy érzik, ellenőrzik őket, inkább lemondanak a főiskolásokról...."

Visszatérve ismét a hetvenes évekbeli fejlesztésekre, kijelenthető, hogy ekkor tették meg meg a ma már igen korszerű épületegyüttesekből álló egyetemi városrész kiépítésének első részeit. Mint Rapi Ilona is írja: "A C-épületbe került a kémia, fizika, matematika tanszék, majd az újonnan megalakult számítástechnikai csoport. Ennek vezetője dr. Perge Imre lett. Emlékszem, amikor bemutatta nekünk a szobányi helyet elfoglaló, az intézmény életében első ODRA típusú számítógépet, teljesen ledöbbentünk, hogy ilyen is létezik, tiszteletünkre még lejátszotta a török indulót is."

Ennek a számítógépnek a történetéhez is kapcsolódik személyes emlék. Ez a készülék bizony még lyukkártyás rendszerrel működött, a kartonszerű lyukkártyák tartalmazták a programot. Ezek jórészt egy idő után selejtekké lettek, ám nem vált mindegyik az enyészet részévé. Munkatársunknak a nyolcvanas évek közepétől kollégája és barátja volt Halmai István, aki azt a felfedezést tette, hogy kiválóan alkalmasak ezek a lapok jegyzetek készítésére. S mert Halmai tanár úr – Bányász István néven – költő is volt, nem csak órai jegyzetek, hanem versek is kerültek a kartonokra. Például arról, hogy "Medrig fagyott a Nyárád/ A Hargita hósaapkát húzott".

A számítógép kapcsán nem kerülhető meg egy tanszéki csoport, az oktatástechnológia (okiteki) hetvenes évekbeli kibontakozása. Annál inkább nem, mert az ezredfordulót követően létrejött médiainformatikai intézet csíráit itt vetették el előbb Erdész Ede, majd Thiel Miklós vezetésével. Itt tanítottak még hallgatóként a későbbi rektorhelyettes dr. Kis-Tóth Lajos, és éppen, hogy csak végzett tanárként az intézményt három cikluson át rektorként irányító dr. Hauser Zoltán. Ez egy új korszak kezdete, amivel a következő visszaemlékező részben foglalkozik.