A digitális világban járatlan szülőt hamar bannolja a csemetéje

Nemcsak portálunk munkatársaként, de gyakorló nagypapaként is részt vettem a napokban a Gyereknevelés a digitális világban címmel szervezett tréningen, amelyet az Abasári Népfőiskola Alapítvány szervezett szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak. Markó Anita digitális médiaműveltség mentor vezetésével azokra kérdéseinkre kerestünk és kaptunk válaszokat, megoldásokat, hogy hogyan csökkentsük a digitális környezet okozta problémákat, feszültségeket a családon belül és a különböző generációk között. 

Markó Anita mindjárt az elején leszögezte, hogy a szülőknek, nagyszülőknek, de a pedagógusoknak sincs könnyű dolga a digitális világban, mert ezen a területen nincsenek jól bevált minták. 

– Ez nem olyan problémakör, mint bármi más a nevelés témakörében – például a köszönés, a társasági viselkedés – , amit a felmenőink ősei is át tudtak adni a fiataloknak. Az életünkbe berobbant digitális világ normáinak még nem volt idejük öröklődni generációról generációra. Minden család, közösség más, különbözőek a külső ingerek, a környezet. Sok digitális használati szokás eltér az egyes családok között, de családon belül is nehéz megtalálni azt a fogódzót, ami a saját gyerekünknél beválhat. Mások a lehetőségek eszközökben, készségben, és hatalmas az eltérés a tudásban a generációk között. Ahogy mondani szoktuk, a mai gyerekek már okostelefonnal a kezükben jönnek a világra. Még beszélni se tudnak, de a különböző informatikai eszközöket – azokat a bizonyos kütyüket – már biztonsággal kezelik. Az új évezredre jellemző helyzet értékelése is eltérő: ezeket az eszközöket és platformokan ma már – s a jövőben még inkább – muszáj használni, de vannak, akik ezt problémának érzik. A sokalanyos eltéréseket nehéz áthidalni, ezért nincs általános recept, ami működik ebben a kérdésben – magyarázta Markó Anita.

A szakember elmondta, hogy már óvodáskor előtt érdemes és kell elkezdeni a nevelést a digitális világban, és a gyermekkel való bizalom kiépítését ebben a térben is. Kiskortól érdeklődve forduljunk a gyerek felé a témával kapcsolatban, hallgassuk meg őt, ki vagy mi a kedvence, mi foglalkoztatja, igyekezzünk bekapcsolódni az online térben folytatott tevékenységébe, emelte ki. Ennek megkezdéséhez jó lehetőség például egy közös videóvágás, fotómontázs készítés a nyaralásról.

– Mindehhez azonban elengedhetetlen a szülői, nagyszülői tanulás és érdeklődés, még ha időigényes is. Nagy baj, ha a szülő, nagyszülő nem tudja, milyen eszközöket hogyan használ a gyerek. Ha nem tudjuk, mi érdekli őt, akkor hogyan akarunk bekapcsolódni az online tevékenységébe? Akkor nem tudjuk felmérni, hogy neki hasznos, vagy káros az, amivel foglalkozik a világhálón. Mint ahogy azt sem, jó lehetőség-e egy általa használt platform a tanulásra vagy sem. A digitális eszközök használatával kapcsolatos konfliktusok csökkentésére a bizalom kiépítése mellett nagyon fontos a felvértezés is. Ez azt jelenti, kicsi kortól megtanítjuk, hogy milyen veszélyek várhatnak rá a digitális világban később, amikor már nem állhatunk mellette, vagy – s ez egyre fiatalabb életkorban bekövetkezik – amikor a bizalom ellenére sem betekintést a saját online világába. Fontos, hogy a korlátlan kapcsolódás és elérhetőség élménye mellett szólaljon meg benne a vészcsengő, ha nem biztos abban, hogy jó, amit csinál – hívta fel a figyelmet Markó Anita.

Megtudtuk, hogy érdemes a családban szabályozni a számítógép, az okoseszközök használatát, de kiemelten fontos, hogy a felnőtt is betartsa a játékszabályokat: ha például a gyermek vacsora után már nem nyomkodhatja a kütyüjét, a felnőtt se nézze meg még az emailjeit se. Ezeket a szabályokat a kiskorban a szülő hozza meg, később folyamatosan, a gyermekkel közösen folyamatosan kell átgondolni.

– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kamaszkorig feltétlenül el kell jutnunk az online világ területén is a bizalom kiépüléséig a szülő, illetve nagyszülő és gyerek, unoka között. Például azért, hogy a gyerek ne regisztrálja magát közösségi médiafelületre a megengedett életkor alatt, mert annak nagyon negatív hatásai lehetnek rá. Az első lépéseket ehhez is közösen kell megtenni. Ha nem cselekszünk időben, később hiába kérünk számon rajtuk bármit. Beszélni kell nekik arról, hogy minél nagyobb az online lábnyomuk – azaz minél több dolgot osztanak meg magukról a digitális térben –, annál több problémájuk lehet belőle előbb-utóbb: akár 20 év múlva is, egy állásinterjún. Ami ugyanis a netre felkerül, az ott is marad. A digitális médiahasználat miatt a fiatalok személyiségfejlődése is jórész az online térben zajlik, hiszen ott kommunikálnak egymással, ott élik a mindennapjaikat. Főleg kamaszkorban befolyásolja ez a gyerekek énképét és testképét, különösen lányoknál. Fontos megértetni velük, hogy a közösségi média világa sokszor idealizált. Nem a valóságot mutatja, hanem annak mindig csak egy szeletét, azt is megszerkesztve. Komoly feszültségeket okozhat bennük, hogy a való életben maguk nem olyanok, mint ahogy a kortársaik nem valósághű képét látják az online világban. Mi még úgy lázadtunk, hogy rockerek, punkok, vagy hippik voltunk, ők az online térben lázadnak és jelenítik meg magukat. Nagyon fontos nekik az online világ véleménye. Jólesik számukra a bejegyzéseikre érkező dicsérő hozzászólásokat visszanézni, meg a lájkokat, a szívecskéket. Ez bizony nagyon elviszi az énképüket rossz irányba. Viszont, ha alig pár lájkot kapnak, az szomorúvá, akár elkeseredetté is teheti őket. Vékony a mezsgye a kóros állapotba – függőség, evészavar, depresszió – átcsúszni. A már említett, kiskorban elkezdett közös programok a digitális világban, a kellő bizalomépítés és felvértezés a lázadó kamaszkorban nagy segítség lesz a szülőnek, nagyszülőnek, mert a fiatalba addigra beépül az addigi közös tevékenység normarendszere, egyfajta védőhálót is nyújtva neki – hangsúlyozta Markó Anita.

Legnagyobb meglepetésünkre azt is megtudtuk a tréningen, hogy igazából egy új nyelvet, a világháló szlengjét is meg kell a szülőknek és nagyszülőknek tanulni ahhoz, hogy a digitális világ használóival érdemi kapcsolatot tudjanak kialakítani. Markó Anita révén, sok egyéb mellett, a botról megtudtuk, hogy nem faágról van szó, hanem olyan szoftver, amely automatizált feladatokat hajt végre. Kiderült, hogy a yolo azt jelenti: csak egyszer élsz, a discordnak pedig semmi köze a diszkóhoz, mert egy csevegőalkalmazás. A tréner a lelkünkre kötötte, hogy ha az unoka „sztrékel a sznepcseten”, akkor nem kell elnadrágolni, mert csupán napi minimum egy képet küld a társainak. Legyünk megértőek, ha a csemetét friendzone-olták, mert az esetben elutasították a szerelmi közeledését, és csak barátja lehet a kiszemeltnek. Cselekdjünk, ha a NIFOC betűszón – naked in front of the computer – akad meg a szemünk, mert csemeténk várhatóan meztelenül akar a számítógép monitora elé ülni. Ezek után nem csoda, hogy útravalóul azt kaptuk a digitális médiaműveltség mentortól, hogy mindenképpen ismerkedjünk a digitális világ mai fiatalok által használt szlengjével, különben könnyen bannolnak – kitiltanak egy csevegőcsatornáról, játékszerverről, fórumról – a családi összejövetelek élő beszélgetései során is.