Tavaszi hadjárat: 175 éve Hatvannál kezdődött a magyar honvédsereg győzelemsorozata

A dicsőséges tavaszi hadjárat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-éig tartott. A hadjárat során a magyar honvédsereg óriási, ám végül nem teljes katonai sikert ért el. A hadjárat közvetlen előzményei és első napjai ezer szállal kötődnek Heves vármegyéhez. Ennek részleteiről a gyöngyösi Hajagos József történész, a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium történelemtanára beszélt portálunknak.

Portálunkon a közelmúltban írtunk arról, hogy a 175 éve, 1849. február 26-27-én vívott kápolnai ütközet jelentőségét a nem sokkal utána induló tavaszi hadjárat mutatta meg. A kápolnai csata kimenetelét vérmérséklet szerint lehet a Dembiński vezette magyar sereg vereségeként, de bölcs visszavonulásként is értékelni. Hajagos József is rámutatott: a visszavonulás tette lehetővé, hogy ütőképes maradjon a honvédsereg. A gyöngyösi történész kiemelte, hogy a hadvezetés színvonalának kellett nagyot változnia, hogy tényleg sikerrel indulhasson meg a régóta várt ellentámadás. 

– A kápolnai csata után egy hónapig még folyamatos a válság a fővezér személyét illetően. Ez majd csak akkor oldódik meg, amikor a magyar fősereget sikerül nagy nehezen Tiszafüreden, Poroszlón keresztül Gyöngyös térségébe vezényelni, és az ott egyesül a Görgey Artúr vezette 7., Feldunai hadtesttel, amely már március közepén a térségbe érkezett. A fővezéri válság végül azzal rendeződik, hogy március 31-én Egerben, a Kossuth Lajos jelenlétében tartott megbeszélésen úgy döntenek, hogy a tartósan megbetegedő Vetter Antal altábornagy helyett ideiglenesen Görgey Artúrt nevezik ki a magyar fősereg vezérének. A fősereg akkor a Klapka György vezette 1., az Aulich Lajos vezette 2., a Damjanich János vezette 3., továbbá a már említett a 7. hadtestből állt. Ez utóbbinál Görgey Artúr fővezéri kinevezése után Gáspár András tábornok veszi át a parancsnokságot – részletezte Hajagos József.

A tavaszi hadjárat első komolyabb változatát Klapka György vázolta fel a hadvezetésnek még Tiszafüreden, s a kialakult elképzelés az egri tanácskozáson is megmaradt, folytatta a történész.

– Ez a haditerv azt jelentette volna, hogy a 7. hadtest előretör Hatvanig, ott leköti a császári főerőket, elhitetve velük, hogy az egész magyar fősereggel állnak szemben. Ezalatt a másik három hadtest déli irányban, oldalról megkerüli a császári főerőket. Ebben állapodtak meg Egerben is. Csakhogy, április elsején, Gyöngyösön, ahol Görgey főhadiszállása volt, Bayer József, Görgey vezérkari főnöke javaslatára megváltoztatták a haditervet. Az új terv a gyöngyösi Orczy-kastélyban született meg. Az új elképzelés szerint április 7-re nemcsak az oldalába kellene kerülni a császári főerőnek, hanem az 1. hadtest bizonyos csapatainak a napi menettávolság megnyújtásával Pécelre és Kerepesre kellene kijutni, hogy elvágják a császári csapatok visszavonulási útvonalát Pestre. Ezt a haditervet kezdik megvalósítani. Így aztán, április 2-án rendkívül fontos részévé válik a haditerv sikerének, hogy a 7. hadtest képes kitartani, s végül győzni tud Hatvannál, és el tudja hitetni az ellenséggel, hogy ott a valóságosnál komolyabb magyar erők vannak jelen. Hozzá kell tenni, hogy a katonai siker nem a teljes császári haderő felett történik, csak annak egy része ellen, amelyik éppen felderítést végez. Közben a megkerülő hadmozdulatok is szépen haladnak előre. Április 4-én Tápióbicskénél azonban az 1. hadtest kisebb kudarcot vall, de szerencsére a mögötte érkező 3. hadtest révén sikerül a győzelem. A legnagyobb ütközetre, a tervezettel ellentétben, nem április 7-én Gödöllő térségében kerül sor, hanem egy nappal korábban, április 6-án Isaszegnél. Nagyon komoly ütközet ez, szinte azonos erejű ellenfelek csapnak össze. A magyar honvédsereg azonban újra győzelmet arat, és fényesen bizonyítják a katonák a kitartásukat, a harcképességüket – magyarázta Hajagos József.

A tavaszi hadjáratnak nemcsak az a Heves vármegyei vonatkozása, hogy a haditerv részben Egerben, részben pedig Gyöngyösön kristályosodott ki, tette hozzá a gyöngyösi történész.

– Kossuth Lajos és a környezetében lévő politikusok is Heves vármegyében tartózkodnak a hadjárat megindulását közvetlenül megelőző napokban, s annak elkezdődésekor is. A hadsereg főhadiszállására érkezik Kossuth, előbb Egerben majd Gyöngyösön tartózkodik. Az déli oldalmozdulatra induló három hadtestet követi Jászberény, majd Gödöllő felé. Emellett nagyon fontos kiemelni, hogy vármegyénknek fontos szerepet kell vállalni ekkor a hadsereg élelmezésében, a betegek, sebesültek ellátásában. Vármegyénk területén több helyen ideiglenes katonai kórházak létesülnek. Gyöngyösön is létesül ilyen, de a sereget ellátó raktárak is. Mindemellett a honvéd főseregben szép számmal Heves vármegyei katonák is vitézkednek – sorolta Hajagos József.

Tavaszi hadjárat, a Heves vármegyei katonák szerepe

A történész részletesen kitért a vármegyénkből származó katonák tavaszi hadjáratban játszott szerepére is.  

– A legnagyobb számban az 1. hadtest 26. honvéd zászlóaljában szolgálnak ekkor megyénkbeli katonák. Több ütközetben is helytállnak, így az isaszegi csatában is. A legnagyszerűbb teljesítményt április 26-án nyújtják Komáromnak a Duna déli partján történő felmentésénél, amikor lovassági rohamot vernek vissza. A hadjáratban viszonylag jól szerepel az egyébként nem a legjobbnak minősített 1. huszárezred is, szintén az 1. hadtestben. Az 1. huszárezredhez 1848. őszén Egerből 400 újoncot helyeztek. Szép számban találunk Heves vármegyei katonákat a 7. hadtest 1. honvéd zászlóaljában is. Amikor 1848. májusában megindult az akkor még önkéntes nemzetőröknek nevezett erők toborzása, akkor több százan Pestre kerültek, és ezeket a minden előírásnak megfelelő újoncokat osztották be az 1.,illetve  2. honvédzászlóaljakba. A 3. hadtestben a 65. honvéd zászlóaljban szolgálnak sokan a hadjáratban szűkebb hazánkból. Ez a zászlóalj a tavaszi hadjárat valamennyi ütközetben részt vesz. Ha nem is főszerep jut nekik, de mindig nagyon vitézen, derekasan helytállnak. Ide azok az önkéntes Heves megyei nemzetőrök kerültek, akiknek a toborzását 1848. augusztus végén kezdték meg, ami egy féléves szolgálatot jelentett akkor, azaz 1849. januárjában letelt. Ám,  a zászlóaljban szolgáló, sok más megyéből származó önkéntes nemzetőrök jelentős része, köztük a Heves megyeiek is hajlandók voltak a honvédség állományába átlépni. Már az első ütközetükben, a március 5-i szolnoki csatában is vitézül szerepeltek. A tüzérség állományában is akadnak bőven földijeink, elsősorban tanult, illetve kézműves fiatalemberek, akik valamennyi ütközetben nagyon jól teljesítettek – részletezte Hajagos József.

A gyöngyösi történész szerint a honvéd tisztikarból mindenképpen kiemelendő a megyénkből származó Kőnig Endre, a 7. hadtest Kmetty-hadosztályának akkori tüzér századosa . Ő 1848. augusztusától nemzetőrként kezdett a tüzérségnél, és szépen haladt előre a ranglistán, több ütközetben kitüntette magát. A 7. hadtestben találjuk azt a Pető Vilmos akkori őrnagyot, aki a Gyöngyösi előnevet viseli, utalva származására. Az április 2-i hatvani győzelem során a hadtest egyik dandárparancsnoka volt. A tavaszi hadjárat során a gyöngyösiek közül Lippai Kálmán a 65. honvédzászlóaljban, Móric Miklós főhadnagy az 1. honvédzászlóaljban, Beniczky Alajos a 2. hadtest egyik újonc zászlóaljában szolgált. 

– A tavaszi hadjárat során elesett honvédekről is emlékezzünk meg. A hősi áldozatot hozó katonák közül mindenképpen idézzük fel a Gyöngyösről honvédnak állt Csikány Ferenc emlékét, aki ekkor a 6. honvéd zászlóalj századosa. Április 4-én a tápióbicskei ütközetben halt hősi halált. Az általa vezényelt két századot a faluban bekerítették a császáriak oldalán harcoló horvát határőrök. Csikány a kitörést választotta a gyűrűből, de közben ő maga halálos lövést kapott. Eleste az irodalmárokat is megihlette, Zalár József és Gyulai Pál is verset írt a haláláról – foglalta össze Hajagos József.