2024.05.24. 11:25
Harminc éve az egri kórházban segít a betegeken dr. Salló Zoltán sebész
Dr. Salló Zoltán sebész főorvos 1988-ban végzett a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen. Egy éve pedig a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet sebészeti és érsebészeti osztályának vezető főorvosa. Vele beszélgettünk hivatásról és a sebészeti osztály munkájáról.
– Dr. Horváth Tibor sebész főorvost váltotta az osztály élén. Mikor történt ez pontosan és a főorvos úr dolgozik-e még a kórházban?
– 2023. májusától vagyok a sebészeti és érsebészeti osztály vezetője. Dr. Horváth Tibor pedig nem csak a kórházban maradt, hanem az osztályon is. Nálunk komoly hagyománya vannak, hogy az idősebb és a fiatalabb kollégák együtt dolgoznak. Ez mindig is így volt, például dr. Ádám Attila főorvos, aki még dr. Horváth Tibor előtt volt az érsebészeti részleg vezetője máig dolgozik. Az idősebb kollégák nagy segítséget nyújtanak a fiatalabb generációnak, és szakértelmükkel segítik az osztály munkáját.
– Rengeteg helyen megfordult, több külföldi tanulmányúton is részt vett. Mióta dolgozik az egri sebészeten?
– 1994 előtt voltam tanulmányúton az Amerika Egyesült Államokban, Németországban. De 30 évvel ezelőtt adódott munkalehetőség itt Egerben, megpályáztam, akkor dr. Erdélyi Béla volt az osztályvezető, akinek a nevét már ismertem. Emellett a város is szimpatikus volt, hasonlított az erdélyi tájakra, ahonnan származom is ilyen dimbes-dombos, mint Eger. A harminc év alatt voltam távol, több éven keresztül dolgoztam Egyesült Királyságban. Ezek mindig hivatalos távollétek voltak, így 1994 óta folyamatosan az egri kórház dolgozója vagyok.
– Harminc év hosszú idő, hogy látja a sebészeti osztályt? Milyen változások ment át az osztály ez idő alatt?
– Rengeteg változás történt, sok szakdolgozó és szakorvos megfordult ez idő alatt. A személyi változásokon túl az osztály próbál a kor követelményeinek és kihívásainak is megfelelni. Mindezekből kiemelném a minimál invazív sebészetet, ma már nagyon sok műtétet ilyen módon végzünk, ami azt jelenti, hogy laporoszkóppal operálunk, így a betegek lényegesen kevesebb időt töltenek a kórházban.
A sebészeti osztályon háromezer beteget műtenek évente
– Milyen az osztály felépítése, mennyi beteget tudnak ellátni, milyen típusú betegek vannak leggyakrabban? Átlagosan mennyi műtét jut egy napra?
– Az osztály munkájában körülbelül 55-60 dolgozó vesz részt, 13 orvos, 40 szakdolgozó, 3 adminisztrátor és egy gyógytornász. Nagy forgalmú osztálynak számítunk 24 órás ügyeleti szolgálattal, évente több mint háromezer műtét történik az osztályunkon. Az itt elvégzett operációkat három nagy csoportra lehet sorolni, tervezett jóindulatú betegségek miatt végeztt beavatkozások, ide tartoznak az epe és sérvműtétek. Második kategória az érműtétek, ide az érszűkületek műtéti kezelése tartozik. Harmadik csoport pedig a daganatos betegek műtéti ellátása. Sajnos azt is meg kell említsem, érszűkület és cukorbetegség miatt jelentős számú alsóvégtagi amputációt végzünk. Jelentős az ügyeleti időben végzett műtétek száma, amikor is a sürgős esetek kerülnek ellátásra: különböző tályogok, hasi gyulladásos folyamatok, bélelzáródás, és heveny érszűkület miatt végzett műtétek. Az utóbbi években az ügyeletbe végzett műtétek száma jelentős megnövekedett. Naponta átlagosan 8-9 műtét szokott lenni.
– Milyen feladatai vanna egy osztályvezető főorvosnak?
– Elsősorban az orvosi munka megszervezése, a megfelelő helyre a megfelelő orvosok irányítása, a műtéti beosztás elkészítése, konzultációk és szaktanácsadás. Emellett a sebészeti és gasztroenterológiai teendőim ellátása is, én is operálok, és tükrözök is.
– A sebészeti és a gasztroenterológiai szakrendelésen is fogadja a pácienseket, most pedig osztályvezető főorvos is, hogyan van minderre idő és energia?
– Szoros műkődési rendünk van. Az osztály orvosai a járóbeteg szakrendelőben a héten mindig ugyanazon a napon rendelnek, rám ugye a keddi nap jut, és egy héten egyszer gasztroenterológiai szakrendelésen is dolgozom. A többi napon a műtőben vagy az osztályon tevékenykedem. Kiemelném azt, hogy a mienk egy összetartó közösség, ezt értem a szakdolgozókra, orvosokra, gyógytornászra és adminisztrátorokra, ők képezik azokat a pilléreket, melyektől stabilan áll az osztály és jelentős mértékben segítik a munkámat. Amit pedig mindenféleképpen megemlítenék az a családi háttér, a párom és a családom nagy támasz nekem, ez segítséget nyújt a munkámban is.
– Önnek milyen tervei vannak az osztály vezetésével kapcsolatban?
– A legfőbb terv az osztály működésének a biztosítása, ebben maximálisan számítok a vezetőség támogatására. Igyekszünk a századunk kihívásainak megfelelni. Továbbá szeretnénk a fiatal szakorvosjelölteknek a legjobb képzést nyújtani, hogy vonzóvá tegyük a sebészeti szakmát, és olyan munkahelyi légkört teremtsünk, hogy remélhetőleg mások is idejöjjenek Egerbe dolgozni. Nagy erőket mozgosítunk annak érdekében, hogy az osztály barátságos legyen, jól érezzük magunkat ott, ahol életünk jelentős részét eltöltjük.
– Mit tart fontosnak egy-egy beteg ellátása során?
– A beteggel való kommunikáció döntő jelentőségű és szerencsés, ha ebben a beteg is partner. Fontos, hogy őszinték legyünk a páciensekkel, elmondani a betegség jellegét és hogy milyen kezelési tervünk van. Ez az egyszerű esetekben, nem bonyolult dolog. Azonban a daganatos betegek esetében nehezebbé válik a kommunikáció, fogni végig valaki kezét és segíteni, ebben a rohanó világunkban nem könnyű. Összefoglalva, a szakszerű ellátás és a betegekkel szembeni empátia együtt alkalmazva segíti legjobban a gyógyulást.
– A sebészi szakvizsga mellett gasztroenterológia szakvizsgával is rendelkezik, milyen pluszt tud ez nyújtani a betegek ellátásában?
– Gasztrorenterológia területen vastagbél és végbél problémákkal foglalkozom első sorban. A gasztroenterológiai ismereteimen keresztül szélesebb spektrumú ellátást tudok biztosítani a betegeknek, a konzíliumok alkalmával is tudom segíteni ezzel a plusszal a kollégák munkáját.
– Rengeteg esettel találkozott, mesélne a szakmailag legnehezebbről?
– Egyet nem tudnék kiemelni. Azok az esetek a legnehezebbek, amikor véget ér a tudományunk, és nem tudunk gyógyítani, nem tudunk a betegen segíteni és az elmúlás következik. Szerintem minden orvos valamilyen szinten cipeli a keresztjét.
– Ilyen bokros teendők mellett jut-e ideje hobbira, ha igen mi az?
– Végsősoron igyekszem sportolni, hegyikerékpározok és focizok, és a családommal töltöm szabadidőmet.