A régi osztálykirándulásokat ma sem feledik az 50 éve érettségizettek

Érettségijük ötvenedik évfordulójára szervezett találkozóra készül a Gárdonyi Géza – ma már Ciszterci is megint – Gimnázium matematika-fizika tagozatos osztálya. Közülük, a 38 fős osztályból, Havellant Ferenc kereste meg portálunkat, illetve ő volt az, aki rendelkezésünkre bocsátotta valamikori osztálytársuk, Nagy Barnabás minden apró részletre is emlékező visszatekintő írását. 

Mint Havellant úrtól megtudtuk, különleges osztály voltak, mert a gimnáziumi felvételijükért is vizsgázniuk kellett, a tanulmányi átlaguk pedig a gimiben – szinte hihetetlen – 4,8 volt. Arról, hogy kik is ők és mire vitték az ötven évvel ezelőtti maturálást követően – sokra, igen sokra, talán ketten-hárman voltak akiknek első nekifutásra nem sikerült a felsőoktatásba bekerülni – egy következő cikkünkben írunk majd. Most, elsősorban aktualitása miatt, Nagy Barnabás osztálykirándulásokról rögzült emlékeit idézzük fel.

Azt írja az egykori matematika-fizika tagozatos diák, hogy minden év végén volt osztálykirándulásuk. Mindig nagyon várták és jól is sikerültek, ezért feltétlenül dicséret illeti osztályfőnöküket, Fodor Jánost. (Halvány kitérőként: a tanár úr első osztálya voltak ők. Később Fodor tanár úr a gimnázium ifjúsági felelőse, majd igazgató-helyettese lett.)

Első évfolyam után: "1971 nyarán a Balatonhoz mentünk egy hétre, már nem emlékszem melyik parton volt a kemping, ahol sátrakban aludtunk. Minden este futballoztunk. Szerencsére csak Németh Gyurit látogatta meg az anyukája, a többieket (főleg engem) nem égették a szülei. A fiúk foci után a fiú lány mosdót elválasztó fal felett átkiabálva barkochbáztak látatlanban a szintén a kempingben táborozó leninvárosi lányokkal. Guszti - teljes nevén: Gulyás Lajos – a végén rákérdezett, hogy ki van a fal másik oldalán: “Nagyezsda Krupszkaja?”

Egy évre rá: "1972 júniusában öt nap alatt bejártuk Észak-Nyugat-Magyarországot. Előtte és utána is kiesett az NB I-ből az Egri Dózsa. Hétfőn a Dunakanyarban aludtunk egy szállóban, kedden a soproni kempingben, szerdán Szombathelyen egy kollégiumban, csütörtökön Veszprémben az állatkert feletti kempingben. Csütörtök délelőtt Szombathelyen a római romok között ücsörögtünk, és meglepetten olvastam, hogy az MTK-Egyetértés mérkőzés mind a 22 kezdőjátékosa teljesítményét 1-esre értékelte a Népsport. Akkor már 1-től 10-ig értékeltek, és 2-es volt a leggyengébb osztályzat, 1-est csak kiállított labdarúgó kaphatott."  Nagy Barnabás szerint azért törhetett ki a botrány, mert túl nagy volt az egyetértés a két kiesés ellen küzdő csapat között. 

- Mire hazaértünk Egerbe, már ismét éles meccset nézhettünk Szerdával - ő dr. Szerdahelyi Ferenc, az Egerben ma jól ismert pszichiáter – a stadionban, ugyanis az MLSZ mind a két bűnös csapatot vesztesnek nyilvánította. Plusz még kaptak mínusz két pontot, így az Eger újfent versenyben volt. Sajna vasárnap kikaptunk a Honvédtől 4:0-ra és ismét kiestünk, egy héten belül másodszor - idézte fel. 

Az osztály legtakarékosabb nebulója Keskeny Iszi, azaz Keskeny András volt – idézi fel az 1972-es évben történt osztálykirándulásról Barnabás. - Veszprémben már az utolsó, vagy utolsó előtti napon még mindig maradt több száz forint zsebpénze, így az antikvárban meg tudott vásárolni egy századforduló körül kiadott hatkötetes lexikont, amit felstócolt maga mellett, a buszsofőr mögötti ülésen - emlékezett. 

Még mielőtt a negyediket elkezdték volna, akkor is volt esemény: "1973 nyarán egy hétre felköltöztünk Budapestre. Sok nevezetességet meglátogattunk, de én csak két dologra emlékszem: az egyik természetesen a svédek elleni 3:3, ami azt jelentette, hogy ismét lemaradtunk a labdarúgó vb 16-os döntőjéről. A másik, amikor a Citadella előtt kört alkotva a Ringasd el magad számot énekeltük a Popfesztiválból."

Maradtak még más emlékei is Nagy Barnabásnak: "Budán a Kiss János altábornagy utcában laktunk, ha úgy adódott a közeli Kis Royal étteremben ebédeltünk - idézte. Dobó Katival - ő pedagógus, hosszú ideig az egri "hatos iskola" igazgatója –, T. Sz. Margittal - ő Tóth-Szalkai Margit, aki óvónő lett – és Szerdával négyesben ültek egy asztalnál. 

- A lányok kelvirág levest, mi csontlevest rendeltünk. Miután kihozta a pincér az első fogást, megkérdeztem az egyik lányt, hogy kelvirág? Az igenlő válasz után az asztal közepén a vázában díszelgő kórót átnyújtottam neki. Volt nagy nevetés, sőt a lányok rögtön utána úgy emlékeztek, hogy nem is azt mondták, hogy igen, hanem, hogy kel - emlékezett.
- Négyágyas szobákban laktunk. Guszti, Zsan, Ottó és talán Opra Józsi egyik délután tusolást követően egy-egy szál törölközővel a derekuk táján, a díványokon heverve kártyáztak, én felöltözve kibiceltem. Kopogtak, gyere be mondták. Rubóczky Jutka nyitott be, de az eléje táruló látvány hatására felsikoltott és bevágta az ajtót. Ilyenek ezek a lányok, akkor is sikoltoznak, ha rájuk nyitják az ajtót, akkor is, ha ők nyitják rá másra. Na ez olyan Paci-s  életbölcselet - összegezte. 

Negyedik után se maradt el az osztálykirándulás: "visszatértünk 3 év után a Balatonhoz, ezúttal egy badacsonyi ifjúsági kempingben sátoroztunk. János nem ért rá, így kísérő tanár nélkül  táboroztunk egy hétig. A focizás, strandolás, koncertek (Tolcsvay Trió), Egry József  Emlékmúzeum (ez alapján azonosítottam be, hogy Badacsonyban lehettünk) mellett külön izgalmat jelentett, hogy mindenki várta otthonról a táviratot, levelezőlapot felvették-e az egyetemre.  Az egy hét alatt a harmincegynéhány 18 éves fiatal közül senki sem került bódult állapotba. Nagyon jó gyerekek voltunk és amennyire átlátom az elmúlt 50 évben is jól viselkedtünk" - vélte az egykori egri diák.