Alma

Van kukacos almád? – kérdi tőlem az óvodáskorú Hédi, a dédmama egyik kedvenc kis cserfes unokája. Tanácstalanul nézek a szüleire, gondolván, lebuktam. Mióta nem permetezek semmit a kertben, nálam jobbára csak kukacos gyümölcsök teremnek, amiket alaposan megfaricskálok, mielőtt bármit készítenék belőlük. 
Az anyukája mosolyogva kérdi a kislánytól: – Miért szeretnél kukacos almát? A válasz meggyőző és kedvemre való: – Mert a szegedi papa megmondta, hogy az a legegészségesebb, legzamatosabb alma, amibe a kiskukacok is szívesen beköltöznek. Egész nap ehetnek kedvükre. S csak abban a gyümölcsben érzik jól magukat, amit nem permeteznek. 
Keresünk hát kukacos almát, van belőle elég. Mondom, megmossuk, felvágjuk és megnézzük, van-e bennük kukac. Élénken tiltakozik. Nem kell felvágni, csak megmosni, beleharapni és meg­enni, mindenestől. Amikor nézem, milyen vidáman, felhőtlen bizalommal rágcsálja az almát, hálával gondolok a szegedi nagypapára, aki mindezt az okosságot meggyőzően elültette a gyermekfejbe. A papáról tudjuk, megbecsült orvos, aki naprakészen tájékozódik mindenről, ami a szakmáját és általában a világ dolgait érinti. Mivel legfőbb kincsei az unokái, így a legfontosabb értéket szeretné nekik átadni, az egészséget. Ezért gazdálkodik örömmel ő maga is szabadidejében, szigorúan vegyszerek nélkül. Sok ilyen nagypapát, szülőt, unokát kívánok magunknak! Igazán megérdemelnénk. 
 

(Főoldali képünk illusztráció: Shutterstock.)