Komfitálok

Soha ilyen hálát nem éreztem a csendes áztató esőért, mint ami végre hozzánk is megérkezett. A sejtjeimben érzem, mint lélegeznek fel a kertben kedves növényeim. A kiégett pázsit újra életre kel, a fenyők, a halálra ítélt tuják újra zöldben ragyognak. Ha nekik jó, akkor nekem is. Az odahagyott perzselő nyáron se kedvem, se energiám nem volt olvasni, de a könyveket jó előre odakészítettem az ágyam mellé. Reménykedtem, hogy eljön az a borús nap is, amikor érdemes kézbe venni őket. Így lett. 
Ilyen napokon az ember lánya a konyhában nem sokat sertepertél feleslegesen, komfitálásba kezd, azaz zsírban párol, süt húsokat több órán keresztül. Anyáink tudták, hogy a húsok tartósításának ez az egyik legkülönb fajtája. Elég hozzá egy kilónyi oldalas, bármilyen szárnyas, s legalább ugyanennyi zsír meg néhány fűszer. 
A redőnyöket végre fel lehet húzni, a könyveket komótosan fellapozni. Olvasás közben érezni a sülő hús illatát, amiről azt is tudod, egy héten át a reggelid, ebéded, vacsorád lehet. Három-négy óra elteltével elválnak a csontok a hústól, kész a zamatos szaft, s innentől kezdve csak egy fedhető tálkába kell szedni a cuccot, s rámerni a zsiradékot. Mehet a hűtőbe. Egy hétig a legjobb kaja, egy-két szelet pirítóssal, némi zöldséggel. A felvágottak: sonkák, szalámik nyugodtan pihenhetnek tovább a boltok polcain. Egy ideig nem lesz rá szükségünk. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)