Zsíros kenyér

Minap láttam egy posztot a Facebookon, ami azzal igyekezett összeugrasztani a kommentelőket (sikerrel), hogy „ A régi idők hamburgere a jól bevált zsíros kenyér”, és alatta fekete-fehér fotón két cuki gyerek, akik éppen kenyeret esznek. (Az nem látszott, hogy zsíros-e, vajas, vagy milyen az a kenyér.) 
Előre sejtve, mi megy a kommentszekcióban, ránéztem a hozzászólásokra. Az egyik fél a hamburgert ekézte, a másik a zsíros kenyeret. Volt, aki csak hozta a „régen minden jobb volt” és a „bezzeg a mi időnkben” szólamot. Egy hozzászóló volt, aki némi világosságot hozott a témában uralkodó kétoldali sötétségbe. Azt írta, hogy a régi gyerekek is szívesen ettek volna hamburgert, de akkor még nem volt, és amúgy is a szükséget ne emeljük erénnyé. 
Ha belegondolunk, mi is a hamburger? Megsütött darált hús, ami önmagában nem egészségtelen. (Ja, hogy túl olajos, zsíros? A zsíros kenyér is.) A sajt sem egészségtelen, a zsömle sem. A rajta lévő paradicsom, saláta, hagyma, egyéb zöldségek sem. Van még benne ketchup, esetleg mustár, majonéz, ezt ugye mind esszük más ételekhez is. 
Ha vendégnek leteszek a tányérra egy szelet sült darált húst, sajtot, zöldségeket, mellé majonézt és a többit, senki nem fujjogna (legfeljebb a vegánok, de eléjük úgyse tennék húst). Ha leteszek a tányérra egy szelet üres kenyeret, mellé egy kiskanálnyi zsírt és némi hagymát, szerintem a legtöbben néznének, hogy mi ez? 
Sem a hamburgerrel, sem a zsíros kenyérrel nincs semmi baj. Csak a mennyiséggel. 

(Főoldali képünk illusztráció: Shutterstock.)