Fák, ejnye!

Minden ősszel lehullanak a levelek, évezredek óta így megy ez – gondolom én. Azt viszont tudom, hogy amióta az eszemet tudom, az emberek ilyenkor szemetelő fákról beszélnek. Sosem értettem. Hiszen a fák nem szemetelnek, az emberek azok, akik igen. Furcsa, hogy mégsem ez zavar minket, hanem a fák, akik csak a dolgukat végzik. Az, hogy ez a felfogás még mindig hódít, a klímaváltozás árnyékában, minimum aggasztó. A falevelektől bepörgött embertársaink ilyenkor gereblyét, seprűt és nejlonzsákot ragadnak, hogy a lehullott leveleket összeszedjék, majd belegyömöszöljék a zsákokba, a házak elé teszik, és várják, hogy elvigye a kukásautó – megfosztva ezzel a tápanyag-utánpótlástól­ a földet. Még rosszabb az, aki éget. Ezzel nemcsak szennyezi a környezetet, hanem mellette sok élőlényt is elpusztít. Valahol nagyon félrement ez a dolog. Higgyétek el, emberek, van ennek jobb módja is! Meghálálja a kertetek, ha a falevelek a komposztban végzik. De nem csak a kert és saját egészségünk, a túlélésünk kulcsa is lehet a sok apró, természetes megoldás. Elég egy kis sarok a kertben, ahová a komposzt kerül, csak egymásra kell halmozni, ami lebomlik, és a természet majd megoldja. Untig ismételték már: a bolygót unokáinktól kaptuk kölcsön. Ne legyünk hát önzőek. Még ha nehéz is, több munkát vagy odafigyelést igényel, bánjunk úgy az erőforrásokkal, ahogy az méltó, ne kezeljük szemétként. Ha nem változtatunk, akkor mi válunk szemétté a bolygón, és a természet majd ezt is megoldja előbb-utóbb. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Berán Dániel/Heol.hu)