Gyöngyösi Játékszín: 70 év után teltház előtt búcsúztak

A Gyöngyösi Játékszín 70 év működés után szombaton búcsúzott a színpadtól, a közönségtől, s a társulat tagjai, fellépőkként, egymástól is. A mátraalji város amatőr színjátszása a Mátra Művelődési Központban emlékkiállítás megnyitásával, nyilvános társulati üléssel, majd egy remek búcsúelőadással tett pontot a hét évtizedes sikersorozatára. A Játékszín történetét bemutató kiállítás megnyitóján Gyurosovits-Petheő Csilla társulati vezető keserédesnek nevezte az alkalmat, de egyben csodálatos utazásnak is az eltelt évtizedeket. Azt kell továbbvinni magukban, ami értékes volt, amitől gazdagabbak lettek, tette hozzá. Úgy fogalmazott: az élet része az elmúlás, az elválás, ezt is meg kell tanulni, és tisztelettel, emelt fővel viselni – ez talán a legnehezebb lecke az életben. 

A kiállítást Szilágyi Erzsébet, a gyöngyösi művelődési központ korábbi igazgatója nyitotta meg. Arról beszélt, hogy a Gyöngyösi Játékszín fényképalbumának megtekintésére gyűltek össze a vendégek.

– A családokban is úgy történik, hogy valaki elkezdi a fényképalbumot összerakni, és az egymás után következő nemzedékek folytatják azt. Lehet, hogy a legutolsó nemzedék tagjai már nem is ismerik azokat, akik elkezdték az emlékek elraktározását, de a régi fotókat végignézve megismerhetik az elődöket. Ez azért fontos, mert megtudjuk, honnan hová jutottunk el. Ez a kiállítás történelem, 1954-től 2024-ig tart. Az alapítók legtöbbje, sajnos, már nem lehet közöttünk. Nagyok sok változás volt ez idő alatt a társadalomban is. Különböző elvárások voltak, az általuk gerjesztett változások érintették a színjátszó mozgalmat éppúgy, mint a többi művészeti ágat. Az előadások plakátjai, a különböző évfordulók alkalmából készült emléktárgyak, kiadványok, kerámiák, elismerések és kitüntetések azonban nemcsak a Játékszín históriájának lenyomatai, de az adott kornak is – emelte ki Szilágyi Erzsébet.

Az esti előadás előtt egy utolsó társulati ülésre gyűltek össze a Gyöngyösi Játékszín tagjai. Gyurosovits-Petheő Csilla úgy fogalmazott, hogy ahogyan kezdte 70 éve a színjátszó csoport, ugyanúgy zárja le most a történetét: egy maroknyi ember, akik nagyon szeretik egymást, a szabadidejüket áldozták azért, hogy egymással lehessenek, és közben másoknak olyan értéket adjanak, ami ma már ritka. 

A Gyöngyösi Játékszín az egymáshoz kapcsolódás és az egymásnak adás értékét képviselte

– A mai világ értékrendi válsággal küzd. Azt hiszem, néhány más közösségekkel együtt mi gyöngyszemként ragyogtunk az egymáshoz kapcsolódás, az egymásnak adás értéke képviseletével. Ez a maroknyi csapat 70 éve is saját maga készítette a díszleteket, állította fel azokat, miután egy kis busszal eljutottak a környező falvakba. Az 1954 még nem létező technika mellett szerencse volt, hogy egy kis zongorát sikerült venni, ami befért a buszba. Reggeltől estig azon voltak az elődeink, hogy szeretetben, összefogással értéket képviseljenek, s ők is többek legyenek általa. Az az időszak nagyon szerencsésnek mondható, mert szinte társadalmi elvárás volt, hogy az emberek kapcsolódjanak egymáshoz, adjanak egymásnak, képviseljék a kultúrát bármilyen formában  emelte ki. 

- Kezdet és vég – nem szeretünk erről hallani, nem mindenki tudja könnyen elfogadni. A mostani társulatunk is remek éveket tudhat magáénak, hiszen ennek a sikerszériának köszönhetően lett megfelelő technika, háttértámogatás, elismerések, kitüntetések, elfogadás és büszkeség. Annak, hogy megszűnik a Játékszín, a legfőbb okaként fel kell ismerni a tényt: társadalmilag egy amatőr csoportnak már nincs terepe, mint az alapító Jankovits Jenő idejében. A kezdetekor nem voltak nagy színházak, akik körbejárták a térséget. Akkor a kis kulturális közösségek őrizték kincsként a magyar nyelv szépségét. Egy maroknyi csoportunk maradt a végére ugyanazzal a szeretettel, odaadással, határtalan munkával, mint a kezdetkor. De aki a Gyöngyösi Játékszín tagja volt, rengeteget tanult, fejlődött beszédben, kiállásban. Sokkal többet kaptunk emberileg, mint bárki gondolná. Határozottabbak vagyunk, sokkal jobban megálljuk a helyünket a világban. Ezt senki nem veheti el tőlünk, ezt kincsként őrizzük – hangsúlyozta Gyurosovits-Petheő Csilla.

A szombat esti teltházas gála műsorszámaiban a Gyöngyösi Játékszín a legszebb pillanatait idézte fel vendégelőadók, régi barátok közreműködésével. A programban szerepelt Csonka Zsuzsanna, a Magyar Állami Operaház egykori tagja, aki egyben az Opera nagykövete is, továbbá Sándor Péter, a Budapesti Operettszínház fiatal színművésze, akit a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámából már jól ismerhetett a gyöngyösi közönség. Az Attitude Táncműhely is számos musicalben állt a Játékszín mellett, legutóbb a James Bond esten. A Tóth Krisztina vezette BlackJam SportEgyesület - Hip Hop Tánciskolával több közös koreográfiával álltak már korábban is együtt a színpadra. A Virtus Kamara Táncegyüttessel és vezetőjével, Albunovics Milánnal 2018 óta dolgoztak együtt. A gáláról a már elköszönt, de örökös tagok, Pásztor Csilla és Kolozsvári László sem hiányozhattak, de visszatért Csépány Bálint, és Jónás Ádámot is új oldaláról ismerhették meg a Gyöngyösi Játékszínt vastapssal búcsúztató nézők.