November 4. - Ez a háttere az 56-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet megszállásnak és a Kádár-rendszer megszilárdításának

1956. november 4-e a magyar történelem legsötétebb lapjaira tartozik. A szovjet hadsereg látszólagos kivonulását egy hatalmas invázió követte. Hogyan és mikor született meg a döntés a katonai intervencióról? 

68 évvel ezelőtt november 4-e vasárnapra esett, a forradalom elmúlt két hetének legnyugodtabb napja volt. Mindenki arra számított, hogy november 5-én, hétfőn egy új, normális ország élete kezdődik. Mindenki elmegy dolgozni és egy vita kezdődik, arról milyen legyen Magyarország. November 3-án még tartottak a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalások a parlamentben, késő este pedig a tököli katonai repülőtéren. Nem sokkal éjfél utána azonban Ivan Alekszandrovics Szerov tábornok, a KGB elnöke váratlanul letartóztatta a magyar tárgyaló delegációt, élén Maléter Pál honvédelmi miniszterrel. 

Előtte úgy tűnt, hogy a magyar forradalom, ha nem is győzött, de átütő sikert ért el, és két hét viharos időszak után visszatér a normális kerékvágásba az élet az  országban és Kelet-Európában. A döntést, hogy bevonulnak a szovjetek Magyarországra  hosszas vita előzte meg Moszkvában és október 31-én született meg a végleges megállapodás az intervencióról. A támadás váratlanul érte a forradalmárokat, de a szovjet tankok is nem várt fegyveres ellenállásba  ütköztek. Váratlan volt az is, hogy egy elkötelezett kommunista politikus, név szerint Nagy Imre miniszterelnök végül a nemzeti követelések élére áll, vállalja az október 23-i tömegmozgalom célkitűzéseit.

Milyen körülmények befolyásolták, alakították ki a szovjet álláspontot?

Az események formálásába beleszóltak a világpolitikai események is, mint például a Szuezi-válság. A bonyolult és összetett helyzet hatására a szovjet vezetése először úgy döntött, időt ad a magyar forradalomnak, ezt egy ünnepélyes nyilatkozatban a világ tudtára adta október 30-án. Ígéretet tettek a szovjet csapatok kivonására, és arra, hogy a sztálini idők gyakorlatával szemben nem avatkoznak be a kelet-európai szövetségeseik belügyeibe. Ezt a 24 óráig élő nyilatkozatot soha nem vonták vissza, de helyette úgy döntöttek, hogy szétzúzzák a magyar forradalmat. Október 31-től már voltak jelei a megszállás szándékának. Október 31-én a szovjet csapatok megálltak, visszafordultak, majd körülvették a városokat, repülőtereket, katonai bázisokat, ellenőrzésük alá vonták az utakat és körülzárták Budapestet. A katonai műveletek mellett ki kellett dolgozni egy politikai megoldás forgatókönyvet is, mert a szovjetek nem bíztak abban, hogy Nagy Imre kormánya jóváhagyja a katonai intervenciót. Kellett találniuk egy személyt, aki elvállalja a magyar politikai vezető tisztségét. 

Hogyan történt Kádár János kiválasztása? Ugye nemcsak ő volt a szovjet vezetés egyetlen jelöltje?

A választás nem volt teljesen egyértelmű, a Rákosi féle vezetés kevésbé kompromittált emberei például Gerő Ernő, Hegedűs András rendelkezésre álltak, tárgyaltak is velük a Kremlben a szovjet vezetők. A forradalmi kormány belügyminisztere, Münnich Ferenc neve is felmerült. Természetesen Kádár János is számításba jött, akinek nagy tekintélye volt a párttagok körében. November elsején este a Kremlbe szállították őt, majd kétnapos kihallgatásnak vetették alá, ami az egész szovjet pártvezetés színe előtt történt. Kádár először vonakodott elfogadni ezt a szerepet, és a katonai beavatkozás ellen foglalt állást. November 3-án végül elvállalta a szerepet, és beindult a gépezet. Ennek első mozzanata, hogy a november 4-én hajnalban a szovjetek támadást indítottak Budapest ellen, és súlyos, több napos harc után elfoglalták a fővárost. Érdemi fegyveres összecsapásra Dunaújváros kivételével kevés helyen került sor az országban. Bár voltak elszánt csoportok, de nem került sor kiterjedt partizán-, vagy gerillaharcra, kivéve a Mecsek hegységben, Pécs környékén. A forradalom leverése után a felkelők elmenekültek, a szerencsésebbek átjutottak a határon, ami akkor még nem volt lezárva. Elkezdődött a Kádár-korszak, amelynek első fejezetét a bosszúállás és a szovjet típusú rendszer sztálinista változatának burkolt kiépítése jellemzett.

Nagy Imre sorsa hogyan alakult ezekben a napokban?

Máig nem tisztázott, hogy volt-e két forgatókönyve a szovjeteknek Nagy Imre elfogására a parlamentben, vagy a jugoszláv követségen. Végül Nagy Imre társaival elfogadta a jugoszlávok meghívását és két hétig a követségükön tartózkodtak. November 21-én azonban a szabad hazatérés ígéretével kicsalták őket onnan, és Romániába internálták őket. 1957 áprilisában szállították őket Budapestre, majd kezdetét vette a Nagy Imre-per. 

A megtorlás időszaka következett, körülbelül hány áldozatot követelt?

A megtorlás a forradalom leverése után azonnal elkezdődött és 1961-ig tartott. A közel 5 éves periódusban a hatóságok több tízezer ember ellen indítottak eljárást, több mint húszezren kerültek börtönbe, hosszabb-rövidebb időre, és mintegy 230 embert végeztek ki a forradalomban való részvételük miatt. Ez egy bosszúhadjárat volt, a végrehajtók főként fiatal értelmiségieken és munkásokon vettek revansot, valódi vezetőket nem találtak, hiszen egy spontán alakuló népmozgalomnak nincs vezetője.

Bár segítségére volt a szovjet túlerő, de Kádár Jánosnak mégis hogyan sikerült elfogadtatnia magát, mint az ország legitim vezetőjét?

Kádár Jánosnak nem sikerült ugyan elfogadtatnia magát a magyar néppel, de a november 4-i események tükrében passzív legitimitációról beszélhetünk esetében. A vereség és megtorlás olyan nyomasztó volt, hogy egy társadalmi kapituláció jött létre. Kádár viszont finom érzékkel rájött arra, hogy a bosszúállást nem szabad parttalanná tenni, egy-két év múlva  már csak nagyon ritkán került sor látványos perre, a Nagy Imre-per lezárása 1958-ban pedig határkő volt. Kádár János arra is rájött, hogy engedményeket kell tennie főleg az életszínvonal terén. Szinte azonnal felemelte a béreket és a nyugdíjakat. A társadalmi bázis megnyerését is fontosnak tartotta, erre mint politikai koalícó tekintett, ezért igyekezett megnyerni a párt munkásaktíváit, akik több tízezret számláltak, az új rendszerhez hű rákosi elitet, a belügyminisztérium alá szervezett ávósokat, a honvédkart, és az 1948 után kialakult népi értelmiséget. Összefoglalva: a Kádár- rendszer kiszámíthatóbb volt és érzékenyebb  a magyar társadalom realitásaira, ellentétben a Rákosi féle politikával. Ez hozta el Kádár János sajátos, 56 utáni elfogadását.