Szitanyomással, archaikus fotózással, plakátkészítéssel ismerkedtek a diákok Nagyvisnyón

Negyedik alkalommal tartottak művésztelepet a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói számára Nagyvisnyón. A diákok hagyományos fototechnikai eljárásokkal, szitanyomással, illetve a plakátkészítéssel ismerkedhettek az egyetem tanárainak vezetésével.

– Először vagyok itt sajnos, szerintem minden művészeti oktatásban részt vevőnek szüksége lenne rá. A művésztábor az alkotói folyamatok szempontjából fontos, egy hétre el tud vonulni a várostól, a gondoktól, a feladatra koncentrál. Ez a későbbi kreatív fejlődés szempontjából is jelentőséggel bír, fókuszáltabb lesz a kreativitás, sokkal könnyebb lesz a mindennapi alkotómunka, az autonóm és az alkalmazott kreativitás is – formált véleményt Szlama ­Norbert.

– A szitanyomás egy széles körben alkalmazható technika. A lényeg az volt, hogy megismerjük a sajátosságait, hogyan kell elkészíteni, milyen kompozíciót lehet összeállítani, s ne csak eszközként használjuk, hanem mutassuk meg az előnyeit és hibáit is. A Gál Krisztián vezette experimentális grafika foglalkozásokon nem számítógéppel, és nemcsak rajzolva készítettünk plakátokat, hanem a környezetünket felhasználva raktunk össze kompozíciókat. A tematika az állatokkal kapcsolatos gondolatok, mesék, közmondások, szólások feldolgozása volt. Igyekeztünk ezek esszenciáját megfogalmazni, egy motívummal kifejezni. Az anyaggyűjtésben jó partner volt a falu – mesélte a mesterszakos hallgató. Elárulta, ő kicsit elrugaszkodva a témától a rocktörténelem klasszikusait választotta, így a Black dog, vagy a Fox Lady című zeneszámokban szereplő állatokat jelenítette meg mindenféle komputermanipuláció, figurális ábrázolás nélkül, csupán harapófogó, növény segítségével. Fontos volt az árnyék is, komoly szerkezeteket kellett építeni, hogy a bevilágítás jó legyen és például a kutya testét ábrázolja.

Duhaj Regina tavaly már járt Nagyvisnyón, s nagyon tetszett neki a tábor. A plakátkészítő workshopot azért választotta, mert nagy kihívás számára a manuális technika, ezt szerette volna önmagában fejleszteni. A fényképezést pedig a legizgalmasabbnak találta a kínálatból ezért folytatta a tavalyi után. A hagyományos fotókészítési eljárások csak szűk körben elterjedtek, de a tervezőgrafikán belül is egyedi vonal lehetnének. Az idei plakátkészítő órák alatt előbb a tigrisről és a tigrisnek öltözött bárányról szóló rövid, de tanulságos kínai tanmesét dolgozta föl, valamint a borsó meg a héja közmondást, szóviccet jelenítette meg.

Lőrinczy Laura első alkalommal járt a nagyvisnyói művésztelepen, szaktársai ajánlották és nem kellett kétszer mondani neki, hogy jöjjön. A plakáttervezést és a szitanyomást próbálta ki, korábbi munkáit is hasznosítva. Szitanyomatai az északi fényt ábrázolták, festékszóróval fújta. A másik alkotás egy instagramos kihívásra készült, amelynek hívószava a gift, azaz ajándékot, de tehetséget is jelentő kifejezés volt. A hallást próbálta ábrázolni, hiszen hatalmas ajándék zenét, madarakat hallgatni. A plakátos, állatos projektje is festékszóróval készült, hozzá linóleumból vágta ki az abc betűit, amelyeket elhelyezett a disznóorr, vagy a kutya és macska mellett.

A most végzett Turóczi Panka másodjára vett részt a METU Művésztelepen, nagyon élvezte, hogy egy hetet itt tölthetett, hiszen nem kell mással foglalkozni, csak azzal, amit szeret. A szitanyomás és a plakátkészítés is tetszett neki, s kihívás volt, hogy egy hét alatt mindennel el kellett készülniük. Ő állatos közmondások alapján készített plakátokat, a szitanyomás során pedig random agyszüleményeket vitt papírra. Mint mondta, elsőre azt gondolja az ember, minden nyomat ugyanolyan, de ez nem igaz, a színek elcsúsznak, ez adja a szépségét. Az elkészült nyomatok közül néhányat elajándékoz majd, hiszen az emberek szeretnek ilyet kapni.