Oda kell vinni a művészetet, ahol sokan megfordulnak, vallja a művészetek egri pártolója

- Már kislánykoromban érdekelt a művészet, az irodalom. A munkám azonban az egészségügyhöz kötött, csaknem 40 évig a Heves megyei vérellátóban dolgoztam, az utolsó 20 évben vezető asszisztensként. Ez nem volt könnyű munka, sokszor élet-halál közti helyzetekben asszisztálni. Elsősorban a véradómozgalom tanított meg sok mindenre. Mindig csodáltam a véradók önzetlenségét, hogy nem kapnak értem ellenszolgáltatást, mégis eljönnek, segítenek, és ezzel életeket mentenek. A szervezőképességemet a véradómozgalomban fejlesztettem, és amikor hosszú évek után eljött a várva-várt nyugdíj, akkor máshol próbáltam kamatoztatni. Az volt az álmom, hogy a művészet felé forduljak, és úgy próbáljak valamit tenni az emberekért – idézte fel a kezdeteket.

Nem vár semmit cserébe azért a munkáért, amit tesz, miközben évek óta lelkesen szervezi egyik tárlatot a másik után. Ez egyfajta misszió is: felkeres olyan képzőművészeket, akiket kevesen ismernek, holott megérdemlik a figyelmet. Itt a térségben is nagyon sok tehetséges alkotó van, s ha megszületik egy-egy festmény, azt jó lenne, ha látná is valaki – ez volt a kiindulópontja. 

- Az alkotás mindig örömforrás az alkotónak és a nézőnek is. Egyik történésből jött a másik, hiszen ehhez a szándékhoz helyszínek is kellettek, majd magam is segítőket kezdtem keresni – mondja a művészetpártoló. Először a Hotel Eger biztosította a helyszínt, majd következett az Agria Park, a pláza. Az utóbbi helyszín meglepő, de logikus. Az emberek nagy többsége nem kerekedik fel csak azért, hogy megnézzen egy kiállítást, vásárolni viszont mindenki szokott. A japánok ötletét vette kölcsön: oda kell vinni a művészetet, ahol sok ember megfordul. 

Adódott is egy üres üzlethelyiség, és máris megvalósulhatott az első kiállítás az egri bevásárlóközpontban. Szerencsés dolog, hogy Szőke István, az Agria Park igazgatója is fogékony a művészetekre. Ez az ötlet annyira bevált, hogy egyre többen látogatták a tárlatokat, és a művészektől is sorra érkeztek a felkérések, hogy szeretnének kiállítani. Most már ott tartanak, hogy minden idei időpont elkelt.

A másik helyszín a St. Andrea szőlőbirtok Egerszalókon, ahol egy hatalmas tetőtérben állíthatnak ki a művészek. 

- Mindig zavart, hogy tartanak egy szép megnyitót, arra eljönnek sokan, majd később üresen maradnak a kiállítóterek – magyarázta. Egy üzletközpontban vagy borászatban azonban az is megnézi a képeket, akinek esze ágában sem lett volna a művészet oltárán áldozni. Teleki Klári szerint a galériák és az ott látható alkotások örömforráshoz juttatják az embereket, és kapaszkodókat jelentenek a hétköznapokban is. Töltődjél, törődjél magaddal! Ez üzenik.

A kiállítások aztán nemcsak közönséget vonzottak maguk köré, de közösséget is építettek. Már nem kell azon küszködni, hogy legyen, aki eljön a megnyitókra, és legyen, aki fellép, hiszen mindenki örömmel érkezik. 

- Körém gyűltek az alkotók és a művészetet szeretők is. Emberi kapcsolatok, barátságok szövődnek: ember és ember között, művész és művész között, s ez felemelő dolog – mesélte. 

A hatodik X után is erőt ad számra a kiállítások szervezése és a közösségépítés, de Teleki Klári már elgondolkodott azon, hogy szívesen átadná a stafétát valakinek. Egyelőre azonban még csak keresi az utódját. Azt a valakit, aki úgy csinálná, ahogy ő, lelkesen, és az anyagi ellenszolgáltatás helyett megelégedve az örömmel, ami a művészetpártolásból fakad.