Csomó csoda és titok rejtőzik még a bélapátfalvai apátság falai között

Tavaly márciusban adták át a területet a kivitelezőnek, azóta végzik a felújítási, rekonstrukciós és régészeti munkákat a bélapátfalvi apátsági templomban. Rudolf Mihály Ybl-díjas építész, a tervező Hadas Építész Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, a munkák úgy kezdődtek, hogy a nagyon fontos megerősítéseket elvégezték, hiszen négy északi oszlop esetében statikailag nem lehetett bizonyítani, hogy tudják tartani a hatalmas súlyt. A pillérek jellemzően riolittufából vannak, a nyolc közül egy van téglából. A tervezéskor ezeket megfúrták, a mintákat a budapesti Műszaki Egyetemen elemezték. A brutt saveres erősítésen kívül más trükköket is bevetettek. Belül muszáj volt vonóvasakat alkalmazni, ami sokak szerint elrondítja a látványt, de el kell dönteni, hogy a látvány a fontos, vagy hogy hosszú ideig álljon a templom. Sok helyen vannak ilyen megoldások, a nagy belső térben ezek az egyébként vastag vasrudak elvesznek. Ezeket a külső falakon is rögzíteni kellett, megjelentek olyan tárcsák, amelyek sokak szerint csúnyák, bár a tervező szerint egyáltalán nem azok. Füzéren, Sárospatakon is alkalmaztak ilyeneket, megszokták őket a látogatók, kvázi díszei is lehetnek az épületnek.

- Hatalmas változás volt az épület kinézetében, amikor az 1930-as években leverték a külső vakolatot. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy ez vakolt épület volt, amelyen festve jelentek meg a kváderkövek, ez a nyugati oldalon több helyen megmaradt. Vissza szeretnénk építeni a lábazatot. A déli egyszerű kialakítású, a másik három oldalon azonban dús, tagozott lábazat volt. Ez a romantika és a barokk határán lévő olyan jegy volt, aminek visszaállítása hirdetheti a kőfaragó munka szépségét. Ezen kívül 35 centivel lejjebb mehetünk a tereppel. A templom 60-80 centivel magasabb volt, de a környezete feltöltődött. A terep süllyesztésével a templom még gótikusabb lesz, s megjelenítjük a korabeli lábazati záróprofilozást – hangsúlyozta Rudolf Mihály.

A tervező hozzátette, a templomon belül az 1950-es évek végén, 60-as évek elején verték le a vakolatot, mert vizesedett a fal. A feltöltődés miatt dolgozott a kapillaritás. A külső drénezésen kívül most belső falszárítás is történik, ehhez elektromos fűtést is használnak majd minimális árammal. A kinti többcélú épült nem látható oldalán van egy napelemsor, remélik, az évi elszámolással fedezi majd az energiaigényt.

A tervező szót ejtett a feltárásokról is. Köztudomású, hogy a Bélháromkúti apátság a Bél nemzetség területén épült, a tizedik egri püspök, Kilit alapította. A templomban talált sírokat azonosítja a régész, nem lehetetlen, hogy a donátoré is köztük lesz. Hozzátette, a Rákóczi Gergely sok történelmi adatot hozott, drukkolnak a történésznek, valamint a falkutatónak is.

A kereszthajónál van az egyik reménybeli nagy feltárási lehetőség. A főhajó déli oldalán volt egy bejárat, amelynek megtalálták a küszöbkövét. Mellette befalazták azt a könyvespolcot, amely minden ciszterci apátsági templom szerzetesi bejáratánál ott volt. Ha mentek a liturgiára, a szent könyveket onnan a kezükbe vették.

- Hatalmas érték lehetett, ugyanis a korabeli Zwettl, Heiligenkreutz, Lilienfeld, Casamari, Fossanova esetében is kisebbek lehettek a könyvtárak. A mai magyar területen Szentgotthárdon maradt meg a polc. Várjuk, hogy mikor bontják ki ezt, itt másodlagosan befalazott kövek lesznek a kolostorból, a széleken azonban lehet látni a méreteket. Ehhez hasonlóan csomó csoda és titok van a még a helyszínen – tette hozzá Rudolf Mihály.

Fölidézte, Valter Ilona 1964-65-ben végezte itt a legnagyobb ásatást, ő fejtette meg a kolostor teljes rendjét, a feltárást most Rákóczi Gergely folytatja bent a templomban.

A templom melletti épületet megnövelték és egy új többcélú, koncertekre is alkalmas múzeumi épületet húztak föl. Azt remélik, a legfontosabb, a templom restaurálása elkészül határidőre, igyekeznek tanácsokat adni, hogy a késést csökkentsék. Vannak persze munkák, amit télen nem lehet végezni. Szeretnék a környezetet is rendezni, körmeneti úttal, szebb vízmű kerítéssel.

Rudolf Mihály fölidézett néhány dolgot az apátság hányattatott történelméből. A ciszterek az 1200-as években elkezdtek valamit, amit a tatárjárás lenullázott és kunok miatti égésről is van tudomás, tehát az első kétszáz évben is történtek dolgok a komplexummal. A mostani sekrestye elődjeként már egy román, vagy gótikus stílusú sekrestye készülhetett el először, ott tartották a napi miséket, a vasár- és ünnepnapi liturgiákat. Azután megépült a kolostor kerengője, valamint helyiségei. Egyre több szerzetesnek kellett itt élnie, s nem csak imádkoznia, hanem építenie a templomot. A kolostorral párhuzamosan, de attól elmaradva készült a sokkal nagyobb dimenziójú templom, 80-100 éven keresztül, viszontagságos körülmények között. Mivel Perényi Péter is áttért az Ágosati hitvallásra, gondot okozott az akkori püspöknek, leűzte a várból a püspökséget a jelenlegi helyszínére, de egy korábbi gótikus plébániatemplomba. A szerzeteseket sem kímélte, volt itt felejthető esemény. Pár évtized és a törökök után a ciszterek végképp elköltöztek Bélapátfalváról, és nem is jöttek vissza. A kolostort lebontotta az egyház, a püspök megkapta a romokat, a köveket felhasználta a templom építésére. A török időkben összeomlott templom köveit a környékbeli falvakba elszekerezték, úgy mint máshol. A kolostor köveiből bestoppolták a lyukakat, a leomlott falakat felépítették. A barokk korban Carlone építész briliáns módon megpróbált gótikus boltozatot rakni. Máshol ő is és kortársai is barokkot tett a régi falakra, amelyek érdekesek, de a teret átírták.