Rejtélyes koponyák kerültek elő a bélapátfalvai apátság felújítása közben

Folytatódik a bélapátfalvi apátsági templom felújítása, haladnak a kivitelezők az új múzeumi épületek építésével is. Rudolf Mihály Ybl-díjas építész, a tervező Hadas Építész Kft. ügyvezető igazgatója a munkák állásáról elmondta, a templomot belül és kívül is körbeállványozták. Belül megerősítő munkák folytak, spirálkengyeles brutt saveres megerősítést végeztek a falakon, a kőrestaurátorok most azt vizsgálják, kívül hol van szükség ugyanerre. Ezek az eszközök el fognak tűnni a falban, a spirálkengyeleket beljebb fogják vésni és elfedik. 

– Ami nem tűnik el, az a vonóvasazás. A statikusok sokat vakarták a fejüket, mitől áll ez a templom, túl azon, hogy nagyon jó építők lehettek 800 éve – fejtette ki Rudolf Mihály. – Felégette a kun, a tatár, a török. Utóbbi volt a legnagyobb pusztító, hiszen a boltozatok beomlottak, a falak nagy része szintén. Az épület a még létező kolostor köveiből újjáépült az 1730-as években Erdődy Gábor püspök idején. Johannes Baptista Carlone azt próbálta meg, tud-e gótikus boltozatot készíteni. Nem a korban divatos barokk boltozatot tett a templomra, meghagyva az ép falakat, továbbhúzva azokat, a gótikus szerkesztést próbálta ki. Szakértők szerint harminc centiméterrel lett alacsonyabb az eredetinél. E boltozatok oldalnyomással rendelkeznek, ezt visszafogva a vonóvasak a barokkban úgy épültek meg, hogy most muszáj megnyugtató megoldást adni. Nagy szelvényű, kör keresztmetszetű vonóvasakat építettek be, de ezek a térben eltűnnek, a szemnek nem feltűnőek. Szükség van rájuk, hiszen az lenne legrosszabb, ha pár év múlva jönne egy olyan földrengés, ami volt a környéken az 1920-as években, és akkor összeomlana. 

Az építész elmondta, finom kőrestaurátori munkát is végeznek. Megtalálták az eredeti küszöbköveket és az egykori padló szintmagasságát. Ezek újabb fejtörést okoznak, el kell dönteniük, hol legyen az új padló szintje, hiszen a barokk burkolókövek egyben az ajtók magasságát is kijelölték. Ha húsz centivel visszamennek, akkor a szintén értéket jelentő barokk ajtók magassága kérdésessé válna. A templom környezetét mindenképpen süllyeszteni fogják, az évszázadok folyamán durván 60 centiméterrel feltöltődött a terület, ebből minimum 34 centiméternyit letakarítanak, ennek nyomán már mutatni tudják a román kori és a gótikus templomelőd lábazati gyönyörűségét. 

Rudolf Mihály dicsérte a felújításon dolgozó székelyvarsági ácsok munkáját, s megemlítette, hogy a régiek mintájára új ablakokat szeretnének készíttetni hőszigetelt üvegezéssel. Erről tárgyaltak is egy farkaslakai asztalosmesterrel. A nagyobb rózsa- és szentélyablakokba megpróbálnak alabástromüveget tenni. A vékonyra vágott alabástromkövet üvegre kasíroztatják. A pannonhalmi mintát követik, de ott ónix követ használtak. Rudolf Mihály szerint a bélapátfalvi azon ciszterci templomokhoz tartozna, amilyenekből kettő is található Róma és Nápoly közt. Casamariban és Fossanovában a barokk korban üveg helyett alabástromot tettek be az üveg szűkössége miatt. Az ősi ciszterci templomban hólyagokkal, pergamenekkel látták el az ablakokat, aztán jött a nóvum, az alabástrom a barokk korban. Mivel a hővédelem fontos, a hőszigetelt üveg belső oldalára kerülne az a réteg, azon keresztül jönne be a fény az épületbe. 
Rákóczi Gergely, az egri Dobó István Vármúzeum régésze a bélapátfalvi ásatásokról elmondta, nyár óta a templomban fölszedték a padlóburkolatot egy részen, így mód nyílt kis kutatásra az észak-nyugati falpillér környékén. Korábban, az 1953/54-es és az 1960/61-es régészeti ásatások idején csak a felmenő falakat kutatták. 

– Legnagyobb meglepetésre a pillér déli előterében előkerült egy ismeretlen fal, a 90-szer 100 centiméteres szakaszt mészkőből rakták, a hajófaltól eltérő az alapozás kiképzése és a habarcs is, a funkciója még kérdéses. Ha a dél-nyugati fal második támpillérénél is kutathatnánk és ott előkerülne a párja, akkor kiderülhetne, hogy esetleg karzatépítményhez tartozott-e – emelte ki Rákóczi Gergely. 
A régész hozzátette, a nyugati homlokzat északi támpillérének az északi homlokzat nyugati részén lévő szimmetriapárját tárhatnák fel az állvány lebontása után. Azt is remélik, hogy a konverzusi kapunál is folytathatnak kutatást, hasonlóan mint a főkapunál, ahol két szondával föltárták a korábbi lépcsőépítményt. Az Árpád-kori templomlépcső alapozása és három foka került elő. Új eredmény az is, hogy a nyugati főkapu északi és déli pillérpárja össze volt kötve sávalappal, erre fektették rá a lépcsőt. A nyugati homlokzat déli oldalán egy pillérrel is számolhatnak, ez azonban még bizonytalan. 

Rákóczi Gergelytől megtudtuk, a benti kutatás során találtak egy, a XVIII. századi felújítás második vagy harmadik fázisára keltezhető gödröt, amely valószínűleg építési állványzathoz tartozott. A karzat a barokk helyreállítás második periódusában épült Carlone tervei szerint, később átépítették. A beásás ez idő tájt keletkezhetett, s találtak benne két, korábbi sír megbolygatásából származó koponyát. Ezek érdekessége, hogy úgy tűnik, a halál beálltát megelőző sérüléseket is viselnek magukon, ezek nem gyógyultak, a halál beálltával vagy közvetlen megelőzően keletkeztek, vágásoknak tűnnek. A sírok kora kérdéseket vet föl.

– Vannak források arról, hogy a tatárjárás, illetve az 1289-es belháborúk idején voltak itt harcok, így ezzel lehetne magyarázni az idekerülésüket – magyarázta a régész. – A testek valószínűleg a nyugati oldal falán kívül lesznek. Az északi mellékhajófal teljesen barokk építésű, akkor megsemmisíthettek sírokat, amelyekből ezek a koponyák származhattak. Két bélyeges téglát is találtunk T. S. monogrammal. Ez alighanem a Telekessy püspöksége idején létesített papnevelde monogramja. Tudni lehet, hogy 1732-ben létesített itt egy téglavetőt és égetőkemencét, így elégítették ki a barokk kori helyreállítások téglaigényét.