Az apátság építésének története tárulhat fel Bélapátfalván

A bélapátfalvi apátsági templom felújításához kapcsolódóan régészeti kutatások is folynak a területen. A szakemberek talajradaros vizsgálatokat is végeztek a templomon belül, illetve kívül, s feltárták a díszes nyugati homlokzat előterét. Rákóczi Gergely ásatásvezető régész, a Dobó István Vármúzeum munkatársa elmondta, a templom nyugati homlokzatánál előkerült egy hatalmas, másfél méter széles támpillér. Ez egybeépült a nyugati homlokzattal, s feltételezhetően az 1234–1241. közötti első építési periódusban készült. Ennek alapozása – amely egyébként a forrásvízi mészkő sziklán nyugszik – ugyanúgy törtköves, mint a templom többi falalapozása, illetve a kváderkövek is ugyanolyan triász mészkőből faragottak, mint máshol, ezek a Bél-kőről származnak. 

Rákóczi Gergely elmondta, a ­nyugati homlokzat falazása három időszakban készült, a tatárjárás előtt, illetve után, valamint az 1745-ös újjáépítése idején. Fontos különbségek vannak a falazás igényességében. A támpillér romos állapotban lehetett a 18. században, ezért tüntethették el. A régész szerint egy további pillér az épület sarkának északi oldalán is lehetett, ezt az állványzat elbontása után fogják feltárni. Itt egyébként a drénezés lehetőséget ad majd arra is, hogy a fal mellett kutassanak. Az ásatás során emberi csontok is előkerültek, de a sírokat korábban már megbolygatták. A templom körül, főként az északi oldalon temető lehetett, ezt még sohasem tárták föl. 

Rákóczi Gergely elmondta, ezt a részt az 1964-es feltárás nem érintette. Valter Ilona akkor rábukkant az egykori előcsarnok falára, s azt feltételezte, hogy az a tatárjárás előtt készült. Ezt az álláspontot lehet, hogy revideálni kell. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kapupillérhez csatlakozó falszakasz alapja elválik a pillér köveitől, így feltehetően csak 1241 után készült. Ennek alapjában van forrásvízi mészkő és téglatöredék, s eltérő a habarcs is. A kövek egyébként érdekesek, bennük növény- és állatlenyomatok is vannak. Arra, hogy néhány évvel később készült ez az építmény, abból is következtetnek, hogy a temploménál vékonyabb alapozás mellett egy XIII. századi fazékperem töredéket találtak. Az előcsarnok a templom párkányáig ért, a falon láthatók a befalazott gerendafészkek is. Egyelőre nem tudni, hogy az előcsarnok pontosan milyen struktúrájú volt, az itáliai ciszterci templomok esetében ugyanis árkádos csarnokok épültek, itt viszont arra utaló jelek vannak, hogy tömör falazatú lehetett. A kapupillér fejezete boltozatra utal, a felmenőfal kváderköves. Az előcsarnok másik fala a kolostor nyugati, konverzusi szárnyához kapcsolódott. 

A múlthét csütörtökön egyébként műemlékvédelmi szakemberek is ellátogattak a templomhoz, a kormányhivatal szakemberein kívül Buzás Gergely és Bozóki Lajos művészettörténészek is körbejárták az ásatást és az épületeket. A bejáráson fölvetődött, hogy az előcsarnok tervei az építés során változhattak. Nagy eredménynek tartanák, ha megtalálnák azt a tornyot, amelyben csigalépcsősor vezetett a templom padlására. Ezt ko­­rábban a nyugati homlokzatnál valószínűsítették, de a jelenlegi ásatás bebizonyította, hogy itt soha nem állott torony. Feltételezések szerint talán a keresztház nyugati oldalának egyik pillére mellett lehetett. A hamarosan meginduló falkutatás során szeretnének választ kapni arra is, hogy mikor épültek valójában a templom felmenő falai, hiszen például a déli falak belül eredetinek tűnnek, kívülről pedig barokk korban újrarakottnak, míg az északi jórészt a XVIII. századi helyreállítás eredménye. Szintén érdekes, hogy a sekrestye barokk kori, de az alapjai középkoriak. Az egykori, leégett kerengőből a templomba vezető ajtó nyomait is szemrevételezték a szakemberek, illetve a templombelsőt. Vizsgálni fogják a szentélyek falait és bíznak abban, hogy esetleg a padló alatt előkerülhet a középkori oltár. 
 

Középkori, újkori nyomok - Az új múzeumépület alapjának ásását megelőző feltáráskor megtalálták a XiX. századi keménycserépgyár kemencéit, illetve a kidobott selejt edényeket. Ezek töredékesek, a legtöbb agyagformázási hibás darab, nagyrészt festve sem voltak, ugyanakkor mindegyiken rajta volt Nagy Zsigmond és fia gyárának pecsétje. A templom közelében tatárjárás kori nyílhegyeket is leltek.